Azt hittem hogy, pedig dehogy...

Úgy volt, hogy szeptember 9.-én( csütörtökön) megyünk Stuttgartba, mert az ottani IKE és az itteni testvérgyülekezetek. Én ezt értettem. El is indultunk szeptember 9.-én 2 mikrobusszal, meg egy kiskocsival. Az önkéntesek mind ott voltunk, kivéve Anna-Tereza, meg Luise, nekik dolgozniuk kellett. Délben 3kor indultunk, s valamikor este olyan 11kor értünk oda. Jó hosszú utazás után arra jöttem rá, hogy legfeljebb Stuttgart külvárosába lehetünk, mert a hely egyaltalán nem úgy nézett ki, mintha egy nagyvárosban lennénk. Azt hiszem csak másnap reggel, amikor világos volt jöttem csak rá, hogy nem Stuttgartba vagyunk, hanem Wilferdingen be, egy kicsi, csendes kis faluba, nem túl messze Stuttgarttól. Este vacsorával vártak. Aztán mindenki elment a családjához aludni. Gábor, Manu és én a Ruf családnál aludtunk. Kedves kis család volt. Apa, anya, Fabian és Iza. A gyerekek, kb. akkorák voltak mint mi, így jól elvoltunk mondhatni. Nekem a legjobb élményem velük a szombat esti póker party volt. Nem is játszottam olyan rosszul. Egyszer egy kicsit sokat vesztettem, de az azért volt, mert nem értettem pontosan a játékszabályt, s akkor meg na...de aztán minden jól ment. Nem hoztam szégyent magamra, meg rátok se, meg  a romániai magyarokra se:P Pénteken választani lehetett, hogy aznap kirándulni hová szeretnénk menni: Schwarzwald vagy Heidelberg. Én Heidelberet választottam. Gyönyörű város.
NI :) .... :

Ekkor már úton voltunk   :)

Ezt annak, akinek Zsiráfmániás hétköznapjai vannak.
(Heidelberg-i vonatálomsással szemben)

Református templom

A gyönyörű "Ritter Hotel" a "Heiliggeist" templom mellett

Heiliggeistkirche
(ezt a templomot kívülről érdemesebb megnézni, belül nem olyan szép:P )

Az öreg híd:

Ez 3D.be van :D

A vár:

Itt mentünk fel, olyan vonatféleséggel :D

Ez egy régi várostérképszelet. A vár nem épp így néz ki most, de azért egy kicsit hasonlít :)

   

Itt alul középen az egy Patika múzeum bejárata. Profi az a múzeum, tele volt olyan szép kis üvegekkel, meg dobozokkal, amiket én annyira szeretek:)

A híd felülről.

Na. ez volt pénteken. És ami még hab a tortán, hogy vonattal mentünk odáig. Mondjuk van egy kis nemistudommilyen élményem azzal a vonatúttal. Életembe elösször láttam belőtt embert. A srácnak be voltak esve a szemei, s lilák voltak, izzadt, nehezére esett a beszéd, mogorva volt, és mindenkivel, akivel csak lehettet veszekedett és gorombáskodott. A lány csak ült és bambult, teljesen el votl kábulva, a légynek se tudott volna ártani. Este jót kajáltunk, és megint szégyent hoztam a fejemre, mert muszáj volt megkérdezzem , hogy nincs-e kenyerük is a kajához. Persze nem volt, s nekem külön el kellett menni kenyérért. Mindig ez van...sehol sem adnak kenyeret. Van ahol merek kérni, és valahol nem.
Másnap reggeli. Áhítat. Újabb választás. Vagy valami firmát nézünk meg, vagy elmegyünk Karlsruhe -ba a Gospel koncertre.  Ha jól értettem ez minden második évben kerül megrendezésre, mindig más más városba. Karlsruhe vonattal csak fél órára volt. Heidelberg egy órára.

Karlsruhe:

Ezeken a kis piros táblácskákon az emberi jogok vannak rajta(vagy polgári jogoknak mondják?). Nem csak itt vannak a kastély előtt, láttam máshol is.  

A kastély

Ez a mutogatós bácsi azt hiszem a Wilferdingeni gyülekezet vezetője vagy mi. Ő volt mindkét kiránduláson az idegenvezetőnk.

Ha nagyobb lenne a kép látszana, hogy bájosan mosolygok,és nem grimaszolok :P

Ez a kastély a gyönyörü kertjéröl híres, Én őszintén nem láttam benne semmi extrát. De a  botanikuskertféleség, ami még hozzátartozott, és különböző érdekes növényeket tartamazott, az tetszett; vagyis érdekes volt. Ez itt egy "példány".  

Koncert...

 

:) Elég sok vadkörtét ettem...:)

No, ez a hires "Biebelmobil". Ez szerintem nagyon jó ötlet. Egy busz, aminek a belsejébe vannak történelmi adatok a Bibliáról, meg különböző jó kis énekes cédék, meg könyvek, meg minden jó.

Így néz ki belülről...ez lent van...fel nem mentem....teljesen ki voltunk/voltam fáradva, mert egy csomót gyalogoltunk, míg ideértünk, hogy találkozzunk Stefannal (Ulrike férjével), de ő sajnos épp akkor mikor odamentünk a városba volt egy koncertet hallgatni...

ki voltunk fáradva, mint említettem...:P

Aznap este még volt egy közös nagyon egészségtelen, de finom vacsora. Másnap, vasárnap Istentisztelet, ami egyáltalán nem hasonlít a mienkhez. Mivel a szabadba volt az Istentisztelet elmaradt a szokásos evangélikus liturgia...de így is más volt. Aztán hazajöttünk. És én még mindig nagyon fáradt voltam. Tegnap egész nap volt valami program korán reggeltől, és én még a kis kiruccanásunktól nem pihentem ki magam, mivel este fél tíz fele értünk haza, s persze nem feküdtem le azonnal.
Aztán tegnap a szokásos programomhoz még hozzájött két plusz dolog is. Minden hétfő este házbibliaórára kell mennem este nyolctól. És a hónap utolsó hétfőjén munkatárs bibliaóra van. Így hát a hétfő nagyon full. A kedd is. Most jöttem haza. Nagyon szeretem a mai gyerekcsoportot (a másodikosok és harmadikosok). Annyira aranyosak! Ma 8-an voltak. A múltkor se voltak sokkal többen. Velük a legkönnyebb, mindig feldob ha velük vagyok. Ők már lassan szeretnek. Ma a "legnehezebb eset" mellettem akart ülni, ma figyelt a történetre, és megfeleztük a csokim.Igaz beárult a rágóm miatt(nem tudtam, hogy ott nem szabad rágózni), de szerintem nagyon jóba leszünk. :)
 A hétfői csoport nem olyan könnyű, ők sokkal tartózkodóbbak, ritkán mosolyognak vissza meg ilyenek...szóval hozzájuk kell a nyelv. A kicsikhez nem kötelező. Aztán ma volt megint "IFI" . Ma bowlingozni voltunk két órán keresztül.  Voltunk vagy 12 en. De velük a legnehezebb számomra. Nemsokkal kisebbek nálam. Van 17 éves is. Meg egy jól összeszokott csoport meg minden. Kell a nyelv!!! Habár a mostani alkalom haladás volt a múltkorihoz képest mert beszélgettem egy kicsit egy lánnyal. Ő kezdeményezte. Szerintem jóba tudnánk lenni. Hasonlítunk, ő is olyan ügyes mint én:P Talpraesett (ezt a játékokból vontam le).
Mondtam már, hogy az hiányzik a legjobban, hogy legyen valaki, vagy valakik, akivel jóba vagyunk, eldumálunk, meg ilyenek. hiányoznak a barátok, akiket szeretek, meg vissza. (akiket szeretek, meg vissza ebbe a családom is bele tartozik).
Egy kicsit sajnálom, hogy szerdán nem kell dolgoznom, mert nem tudok egyszerűen a nyel kurzus miatt, fedik egymást. Sajnálom, hogy a kis elsősöket nem ismerhetem meg. Amúgy az a legkisebb csoport. Biztos aranyosak...
Várom már, hogy tudjam a nyelvet!!!! Már lassan van elegem van  a "mostvajonmegértette,amitmondtamvagy nem?" pillantásokból. És sokszor akkor is látom  ezt a pillantást, amikor épp nem vágom a nemértemmitbeszélszgrimaszt. Muszáj mindig igenelnem, meg bológatnom, ha megértettem? Nem elég ha normálisan nézek, mintha normálisan kommunikálnák. Minden esetre, akivel gyakrabban beszélek, mint például Uli, meg a mentorom Ulrikem ők látják, hogy értem.
Letört a körmöm a bowlingtól.
Esik az eső.

Eszter