szaammááááááárrr avagy felezési idő

Errrrőőől van szó :) Köszönöm>:D<

Becsület szavamra ettől a blogtól idegbajt kapok. Csak a szokásos szisztéma, irok egy jó csomót, s akkor ctr A s egy másik betű, s az egész oda, a következő pillanatba le is van mentve a naaagy semmiii. Ez olyan mint, amikor a gyerek megirja a fogalmazást s a szülő elolvassa s összetépi, mert nem tetszik, s „újrairni“, újrafogalmazni- adja ki a parancsot. Hát engem is cenzúráznak 1000rrel gondolom odafentről. Kell vigyázzak, hogy mit irok ide :))

újrafogalmazni...

Tegnap telt le hónap szerint a félév, s én igyekszem egy kis értékelésre rávenni magam. Kiértékelésre, visszatekintésre. Mi volt, s hogy volt? De nem jut sokminden eszembe, ilyen jó következtetések meg nagy szavak meg ami ilyenkor jól nézne itt ki:D Talán ha alapos időt szánnák rá...azért remélem az év végén, amikor lesz a búcsuztatónk, akkor időt szánunk rá:D Habár ha hazamegyünk akaratlanul is meg fogjuk tenni. Azt érzem hogy hamar eltelt, s mégis másképp hamar, mint a sulifélévek. Más a tartalma, az érzés ami utánna maradt. Gazdagabb, s jobban meggyúrt, többet pofozott rajtam, mint otthon a négy gimis év. Úgy érzem legalább is. Egy csomóóó mindent csináltam, egy csomóó MÁST láttam, hogy lehet másképp csinálni, hogyan lehet másképp hozzáállni a dolgokhoz, másképp gondolkozni. Nem mondom, hogy el vagyok ragadtatva ettől a MÁSTól, ezt igazol minden, a háborgós skype beszélgetések, vagy szinte akármi, ami kijön az agyam alól. Nehezen fogadom el ezt a MÁST, s nem tudok azonosulni vele, kivéve azokat a részleteket, amik ravaszul, észrevétlenül rámragadtak, vagy magukkal sodortak, nem tudom hogy mi a jó kifejezés rá. Úgy érzem minta bedobtak volna egy tintás tengerbe, amivel nincs is semmi baj, mert eluszok én ameddig kell, csak ne fogna meg a tinta, amikor kiszállok, legalább is ne annyira, hogy az otthoniak majd ne ismerjenek fel vagy hogy káros legyen. Néha úgy érzem ez a tinta rossz mechanizmukosat vált ki a testembe, olyan rekciókat, amiktől megijedek, hisz eddig ilyesmi nem volt, s nem csak az újsága ijeszt meg, hanem a lefolyása, s hogy nehezen lehet kigyógyúlni :) De remélem megtanulom kezelni ezeket a reakciókat, s kordába tartani, vagy erősiteni az immunrendszeremet. Talán ez a megfelelő megoldás. Está vagy Eszter, nem mindegy, hogy hogy hivnak. Felelősség, hogy megmaradok Eszternek, vagy Estának.

Tudom, hogy megszépül minden kellemetlne emlék, ha nem magától, akkor majd megmanipulálom az agyammal. Mondjuk arra igazán kiváncsi vagyok, hogy az egy hetes szemináriumok élménye hogy fog leülepedni bennem:D Amit bánom, hogy úgy érzem kevés időt töltöttem együtt azokkal akikkel együtt lakok. Nem akarok csak úgy eléldegélni velük, egy évig, hanem velük akarok, megismerni őket, kihasználni, hogy itt együtt vagyunk,s amikor elválunk nyitott ajtót hagyjak magam után s ők is bennem, habár rossz lesz. Bánom még, hogy soszor olyan szemét vagyok,válogatok az emberekbe, nem beszélek mindenkivel:)) nem vagyok az a mindenkivel kedves, minnél több emberrel barátkozó tipus. Ha érdekel akkor jó, de azért mert itt volt elöttem önkéntes vagy mert nem tudom milyen érdemei vannak, vagy nem tudom mi fűzi ehez a házhoz, helyhez, nem lesz semmi közöm hozzá :)) ugye milyen szemétláda vagyok? De jó érzés:)) Csak az, hogy ha belegondolok, s mondjuk majd ez az év után még idevetődök egyszer látogatóba, s kifogok még egy ilyen szemétládát mint, én fájni fog a hidegsége...

Ja mondom, nem tudom hogy hogy fogadjam el, hogy más állagba uszok, mint eddig. Úgy érzem sokmindenben más hozzáállást kéne tanúsitsak, nyitottabb kéne legyek, meg barátságosabb meg ilyenek. S mondjuk nem tudom, hogy ez a korral jár e(mármint hogy öregedem:)) ) vagy a tintához van e köze. Makrancos egy agyam van. S sokmindent meg kéne tanuljak, például tömeg elött beszélni, vagy a gondolataimat kifejezni normálisan, de ameddig ilyen nagy összevisszaság van a fejembe hogy lehetne elmondani egy mondatot a nem tudom nélkül. S zavar, zavar, hogy nem tudok sokmindent megmondani fekete fehéren, hogy nincs betonszilárd véleményem. Mondjuk pont ez ellen is harcolok, hogy ne legyen már dolgokról betokosodott véleményem, mert annyi minden van, ami azt mondja, hogy amit én látok az fekete, de ni mennyi szinből áll(vagy az a fehér?:)) nem, nem az a fekete). Ami megnyugtat, az az hogy van egy alapom, egy szilárd pontom, egy iránytűm :) Csak az zavar, hogy sokan ezt a viselkedésemet komolytalanágnak veszik, vagyis mindneki :)) Sekélységnek, kishitűségnek...én szeretnék megfelelni, szeretnék méllyülni, szépülni, de nem tudok:)) legalább is úgy nem, ahogy azt úgy érzem, hogy elvárják, úgy érzem, hogy nem lennék én akkor már vagy valami ilyesmi. Talán mégis meg fogok komolyodni, s határozott leszek... de akkor csalódni fogok magamba:)) Talán most sokan mosolyogtok magatokba, s arra gondoltok GYEEERMEEK :) még egy két év, s másképp látod...ugyanúgy mint én, amkor hallgatok valakit, s mosolygok, AZZAL atudommirőlbeszélszénistúlmentemrajtaezenmásistúlmentsabbólleszacserebogárhogyhogytehátmég egypárévsmegleszaz mosollyal. Ez a mosoly jó mikor az én arcomon van, de amikor a másén....

ez az év ilyen előleg a nagyok életéből. Mintha körvonalozódni látnám a jövőbeli kapcsolathálózatom :D

bocsi, hogy őnző vagyok, s úgy irom, hogy ködösitek, de jobb mint a nyers igazság, vagy amit én annak gondolok:P érzem, érzem van egy buktatója ennek a gondolkodásmódnak( nem a ködösitésnek, vagy talán éppen annak), de mi az, s hogy elbukok e, hogy kötelező e elkukni azt nem tudom :)