A Berke Eszter hetébe még történt valami említésre méltó a munkámmal kapcsolatosan:
a kedd a másodikosok és harmadikosok napja. Annyira aranyosak voltak. Úgy várom már, hogy tudjak velük beszélni. A gyerekek még gyorsabban beszélnek mint a felnőttek. Maguk közt nem artikulálnak, vagy nem tudom mire fogni, hogy nem értem őket. Csak mosolygok:D De szeretettel mosolygok, nem bárgyún- remélem érzik. Ezek a gyerekek könnyebben kezelhetők mint a hétfői csoport, de azért itt is van egy- két nehéz eset. Az ember( vagyis én) igazán nem tudja, hogyan kezelje őket , csodálom Uli türelmét.
Utána volt Gyerek-istentisztelet megbeszélő, amiből csak annyival maradtam, hogy el kellett vállaljak egy dátumot, amikor én vezetem le. Én kitoltam, amennyire csak lehetett:P Advent első vasárnapja előtti vasárnapra. Remélem akkorra majd már viszonylag jól fogok tudni kommunikálni:)
Utána a fiatalok jöttek.Annak az elejéről lekéstem mert nekem a másik megbeszélésen kellett lennem, úgyhogy nem tudom olvastak-e igét, vagy volt-e valami ilyesmi is. Miután én odamentem akkor játszottunk egy nagyot (hokiztunk) aztán néztünk a "Jesus House" bemutatót (erről majd a maga idejében írok, vagy már említettem? nem tudom kinek, hova mit írtam...csak írok, írok, írok, írok, s mégis elégedetlenség van, hogy nem válaszolok...na de örülök, hogy zaklattok, mert így nem érzem a távolságot. Egyetlen hátránya, hogy későn fekszem, s mert korán kell kelni, álmos vagyok.).Aztán ettünk, s ők beszéltek. Ott volt Paul is. Ő az elődöm. De ő most itt tanul Görlitzbe, úgyhogy Uli felajánlotta, hogy járhat tovább ezekre a Tini órákra, s mivel nagyon szereti ezt a munkát s a csoportot,ő is fog járni. Ezt jónak találom.Idővel én is beilleszkedem, amint beszélni fogok. Amúgy nem olyan szörnyű a helyzet, mert sokat értek, s beszélni is tudok. De amikor egy ilyen összeszokott társaság elkezd maguk közt beszélni, egyszerűen nincs mit hozzászóljak, mert még új vagyok, nincsenek közös emlékek, nem tudom miről beszélnek. Gondolom idővel. Nem vagyok kétségbe esve semmi felől. Nagyon kedves mindenki. S érzem, hogy menni fog. Csak imádkoznom kell sokat sokat, hogy Isten áldja meg a munkám. Legyen gyümölcse.
A Bajusz Anna héte első napján csak annyi számotokra érdekesebb történt, hogy volt egy német nyelvvizsgám. Persze, hogy az érettségi diplomámról nem hiszik el, hogy az a B2, amit ott ír, az megfelel az itteni B2 nek így hát kellet egy rövidet "vizsgáznom", hogy felmérjék hol állok. Minden szerdán este 5 kemény, hosszú órán keresztül próbálnak németre tanítani. A C1 -es szintből szeretnék majd júniusban vagy júliusban vizsgázni.Külön öröm számomra, hogy Olga is ugyanebbe a csoportba fog járni. tehát lesz valami amit, együtt csinálunk. Ő másfajta önkéntes, mint én, ezért máshol lakik, mint mi, és a szemináriumain is külön vannak. Persze vannak közös programok is, de az kevés. Vele amikor elkezdek beszélni sokat kacagok, mivel belorusz nem tudja az "ö", "ü" betűket mondani. Mindig "o" és "u" betűket mond. Sokszor elég vicces dolgok jönnek ki s én nem tudom megállni kacagás nélkül. Sokat szórakozunk egymáson s magunkon. Kár, hogy meg fogunk tanulni németül jól....milyen egyhangú lehet itt a német önkénteseknek.:P
Álmos vagyok. Holnap kell a legkorábban felkelni, nyolcra Ulinál kell lenni, munkamegbeszélőreggelire.
Pont.
Eszter
ez a pont...ez Eszter.
VálaszTörlés