2011. augusztus 13., szombat

Esik esik és esik...

Ilyen nyarat még nem láttam, sokkal inkább nevezhetnénk ősznek, csúnya esős ősznek, nem vénasszonyok nyarának. Minden nap esik...ha reggel van, azzal kelek, ha kimegyek munka után a városba elkezd megint esni, süt a nap, melege nincs sok, s zuhog zuhog az eső, de mindig mikor én elmegyek hazulról :)) de egyszer láttam egy szivárványt, igaz csak az aszfalton összegyűlt vízben visszatükröződő képét láttam, de tudom, hogy igazi volt, mert akik az utca másik felén álltak ők az égen nézték. Én nem láttam a házaktól. Na a lényeg az, hogy nagyon pocsék idő van. Utálom, amikor mindig szürke az ég, s amikor fázok nyáron.

még két hét éééééés megyek hazaaaaaaaaaaaaaaaa :):):):) úgy várom már :) Amúgy ez elég változó. Az elmúlt két héten nagyon rossz hangulatom volt, nem volt kedvem semmihez, nem volt húzásom a munkához. Mindenki kérdezte mi van velem, hogy nem vagyok már olyan vidám mind régen voltam. De nem tudtam megmondani mi  a bajom.Minden mindegy volt, s nem volt semmi ami motivált volna. S nem is volt semmi bajom, csak volt egy csomó minden ami elrontotta a kedvem. A vakációban kiosztott más munkaterületek, az idő, s az, hogy elmegyek, habár ez nem volt annyira tudatos. Csak azon kaptam magam, hogy képeket nézegetek erről az évről, s mellé olyan érzésem van, mintha otthon ülnék már a nosztalgiáznák, tudjátok az az érzés. S azon kívül nem tudtam örülni annak, hogy még csak egy kicsi, s megyek, elmegyek innen, hazaaaa.
Azt hittem ennek az évnek soha nem lesz vége. Az elején olyan végtelen hosszúnak nézett ki. Gondoltam soha nem fog eljönni a nyár, vagy soha az augusztus vége. S nem is tudom, hogy vártam e a végét... S most se úgy várom, mennék haza, s bennem van az a belső nyugtalanság, az, ami akkor szokott lenni az emberbe, amikor tudja, hogy hamarosan elmegy, s megint kezdődik valami teljesen új.
s olyan kíváncsi vagyok, hogy mennyire rossz érzés lesz, ha hazamegyek. Mennyire fognak hiányozni. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lettek fontosak számomra itt az emberek, kíváncsi vagyok, hogy milyen s mekkora változásokon mentem keresztül. De mindez csak otthon fog kiderülni. Amikor már végre megint visszakerülök a régi környezetembe ( ha nem is teljesen ugyanabba, de alapjában véve ugyanabba). Akkor lesz értéke ennek az évnek és súlya, s értelme.

Még két hét. A most következő az  gyereke evangelizációs hét, a másik meg megint a megszokott munkabeosztás, mivel elkezdődik a suli. Remélem hamar eltelnek. Alig várom már, hogy nekifoghassak pakolni:D Jajj csupa várakozás vagyok :D Kíváncsi vagyok mikor esek megint át a ló másik oldalára :D thja

A német nyelvvizsgám sikerült :) még nem tudom milyen eredménnyel, csak annyit, hogy sikerült :) a múlt héten még ennek se tudtam örülni igazán. Mondjuk nem is adtak alkalmat, hogy egyem magam miatta. Talán amikor elmegyek a diplomámért, s amikor előtte izgulhatok azon, hogy jajj vajon milyen minősítést kaptanm, talán akkor fogok örülni, vagy szomorkodni :)) de végül is mindkettő butaság, mert a lényeg, hogy sikerült :)

Szeretném még kihasználni ezt a kis időt, ameddig még itt vagyunk, de valahogy mindenkit más érdekek hajtanak itt. Egyetem, új lakás, herceg...meg más ami fontosabb kinek kinek.  A lényeg, hogy nem csinálunk most se, meg sose csináltunk sok mindent együtt, mert mindig az ÉN volt a legfontosabb. Na ebbe nem megyek bele, mert csak felidegeskedek.


Egy kis összehasonlítás:
Szeptember 2010 
Július 2011
Szeptember 2010

Június 2011


2011. augusztus 11., csütörtök

Das unendliche...

 Még van itt valami amit meg szeretnék örökiteni.



Az első olyanom, hogy " URLAUB" . Már voltam ebben az évben szabadságon, mindig amikor hazamentem, de az valahogy mégis más kategória, mert hazamentem. De ez más, ez olyan igazi értelmében a szónak, német módra. Egy hét. Az északi tenger. 


Itt még csak a kikötőből néztük meg, de itt még nem láttam a végtelenségét...pedig arra vágytam a legjobban,  hogy lássam a végtelent. Hogy nézek s két kék egybeolvad. Hogy lássam milyen az a végtelen. De azért a halszagot már itt is lehetett érezni, meg be megörültem amikor megláttam a medúzákat :D Én nagyon élvezem őket. Olyan jól néznek ki :D hát amikor még úsznak.


De azért ez sem piskóta, mi? A kikötőknek is megvan a hangulatuk. A tenger az tenger még akkor is ha éppen nem látom a végtelent, de tudom, hogy ez a víz a végtelen víze.
 

S aztán megláttam....










Nem hasonlítom a hegykehez. De kb. mint ahogy  a hegyeket szeretem odahaza, annyira vágyom a tenger végtelensége után is. S örülök, hogy egy hétből is csak 3 nap láttam.



S ami még hab volt a tortán az a kirándulásunk Edithez Hannoverbe :D Az odaút, az ottlét, a visszaút. Tökéletes.


Az én Jótündérkeresztanyám :)
 Munkamegosztás :)
Az én részem :D



Ezek voltak, amik nagyon sok örömet szereztek, de amellett ott volt a sok kis öröm, s még annyi szép képet tudnék mutatni, de ez nem napló, ez kis beszámoló, s nekem emlékélesztő. De ami még nagyon vagány volt. Este állni egy hídon az autópálya felett, két emberrel, akiket nagyon szeretek, s leintegetni. Egymás után harsogtak vissza nekünk a dudák :D