2011. augusztus 11., csütörtök

Das unendliche...

 Még van itt valami amit meg szeretnék örökiteni.



Az első olyanom, hogy " URLAUB" . Már voltam ebben az évben szabadságon, mindig amikor hazamentem, de az valahogy mégis más kategória, mert hazamentem. De ez más, ez olyan igazi értelmében a szónak, német módra. Egy hét. Az északi tenger. 


Itt még csak a kikötőből néztük meg, de itt még nem láttam a végtelenségét...pedig arra vágytam a legjobban,  hogy lássam a végtelent. Hogy nézek s két kék egybeolvad. Hogy lássam milyen az a végtelen. De azért a halszagot már itt is lehetett érezni, meg be megörültem amikor megláttam a medúzákat :D Én nagyon élvezem őket. Olyan jól néznek ki :D hát amikor még úsznak.


De azért ez sem piskóta, mi? A kikötőknek is megvan a hangulatuk. A tenger az tenger még akkor is ha éppen nem látom a végtelent, de tudom, hogy ez a víz a végtelen víze.
 

S aztán megláttam....










Nem hasonlítom a hegykehez. De kb. mint ahogy  a hegyeket szeretem odahaza, annyira vágyom a tenger végtelensége után is. S örülök, hogy egy hétből is csak 3 nap láttam.



S ami még hab volt a tortán az a kirándulásunk Edithez Hannoverbe :D Az odaút, az ottlét, a visszaút. Tökéletes.


Az én Jótündérkeresztanyám :)
 Munkamegosztás :)
Az én részem :D



Ezek voltak, amik nagyon sok örömet szereztek, de amellett ott volt a sok kis öröm, s még annyi szép képet tudnék mutatni, de ez nem napló, ez kis beszámoló, s nekem emlékélesztő. De ami még nagyon vagány volt. Este állni egy hídon az autópálya felett, két emberrel, akiket nagyon szeretek, s leintegetni. Egymás után harsogtak vissza nekünk a dudák :D




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése