Fel vagyok háborodva

Ez nem létezik! mindig, amikor tudnák aludni reggel valami idegcibáló zajt csapnak a házba, de mindig pont reggel  8 körül, aztán csend...például, most is miután sikeresen felkeltettek csodálatos csend honol az egész környéken...A múlt hétén hajnalok hajnalán valami csövet vertek...nem tudtam eldönteni, hogy alattam teszik vagy egy kicsit távolabb, de szörnyű volt...ilyen kínzómódszernek is használták szerintem a középkorba....ma mintha az üveges kukákat borítottak volna ki....de honnan szereztek annyi üveges kukát?? mert nekünk, nem hiszem lett volna annyi...el nem tudom képzelni, mit csináltak....máskor az óvoda hangoskodik alattunk....szörnyűű.....az óvodáról jut eszembe....a múlt pénteken történt, hogy élősszőr fogott el itt az az érzés, hogy mindjárt megsapkázom az egyiket...mivel a szavamat úgyse értik....de mivel tudtam hogy itt a sapkázásnak elég kellemetlen következményei lennének, inkább megpróbálkoztam a szavakkal(meg hogy tisztára mossam magam, amúgy se szoktam sapkákat osztogatni, de el szokott néha fogni a vágy)....de nem használt  sokat....péntek volt...szokásos szolgálatom délelőtt a Wartburgba....hideg szél fúj, satöbbi...Olgával az avart seperjük össze és elrabázzuk a komposztra....én szépen összesepertem az összes levelet ilyen kis halmokba...Olga rabáz....és hát mi történik mi nem, kijönnek az ovisok az udvarra játszani, és a gyerekekhez híven elkezdenek szaladgálni....de hol? hát keresztül az én fáradságos munkámon, a kis halmokba beletrappoltak és szétrúgtak, mind a kis bombázó repülögépek egymás után...az egész munkám  tönkrement....azt hittem ott helybe kiosztok párat, mert hiába néztem csúnyán, emelgettem a seprűt, vagy mondtam, hogy nem szabad, nem hallgattak rám, akkor fogócskáztam velük, szaladtam utánuk a seprűvel, nem szeppentek meg, SŐT élvezték...miután minden úgy nézett ki mintha nem dolgoztam volna semmit lementem árulkodni...és akkor végre az óvonéninre legalább hallgattak. Roppant neveletlenek itt egyes gyerekek, meg a fiatalok is...mint nálunk is...de azért egyes dolgok nálunk másképp vannak...de ezt nem akarom itt kifejteni...lehet csak én forgok jól neveltebb körökbe otthon :P (haha ezt néha meg is lehetne cáfolni, de azért úgy gondolom az alapvető dolgokba jól nevelten viselkedünk, mint pl hogy ha egy felnőtt beszél nem beszélek bele, hanem tisztelem annyira, hogy megvárom, hogy elmondja, amit akar s utána beszélek én, főleg, ha az ifivezető, vagy a gyerekfogi vezetője....vagy itt másak a módszerek...) Lehet hogy kultúrsokkom van? lehet...de megszokom...vagy elfogadom inkább....és nem háborodok fel amikor a mellett érvelnek, hogy a bolti tej sokkal egészségesebb, mint a frissen fejt tej...na ez a nyelvkurzuson volt....

szóóóval, amiről igazából írni akartam az a hétvége. Gitárhétvégén voltam Kolln-ba. Az egy kis falú itt nem messze, egy fél óra autóval. Utálom, hogy mindig megkérdik utána hogy jó volt e, s akkor én mindig elröhögöm a választ, mert szégyenlem azt mondani, hogy nem, mert mindig mindenki jól érzi magát rajtam kívül. Na megmutatom a helyet, ami az itteni  IKE tulajdona:

ha valahova el akarnak csábítani, mindig azzal kecsegtetnek, hogy új emberek ismerhetek meg, s milyen jó lesz....sajnos ezzel nálam nem érnek célba, mert  ez engem nem vonz...féltem ide menni pont ezért, mert mindenki új lesz, s nekem már elég új ember van az életembe, nem kívánok többet....még azokkal se vagyok jóba, még azokkal se sikerült baráttá válni, akiket eddig ismerek, akkor mire kellenek újak?

A kaja az nagyon jó volt. S mesélnék valamit innen az emberekről: a mellettem ülő fiatal hölgy Marosvásárhelyen volt egy évig, valami praktikumot végzett ott. Már 4 éve hazajött, és elég sokat felejtett magyarul, de azért valamennyit tudott :) de nem sokat beszéltünk, csak add ide a tejet, vajat, mézet stb:P

az asztalfőn ülő fiatalember 3 hónapot töltött Romániába, de ő románok között, vele románul beszéltem, de a sírás környékezett(jó, most túlzok) mennyire elfelejtettem a románt, egyszerű szavakon hosszú percekig gondolkoztam, és egy értelmes bővített mondatot nem tudtam elmondani...jobban beszélt ő :)) még a kiejtését se kritizálhatom, mert nekem se a legfényesebb :)) hiába kacagok, mert ez nem kacagás, hanem sírás..

Találjátok ki mit hagytam otthon?.......... A PIZSAMÁMAT....jajj!

A hétvégén azt is megtanultam, hogy inkább fel értékeljem magam, mint le :P
Én élősszőr abba a csoportba jelentkeztem, akik tudnak akkordokat, de nem tudnak olyan jól  gitározni....hát halálra untam magam....az első órába csak hangoltunk és barékat fogtunk, pedig az nekem megy...
így hát átmentem még aznap este(péntek este) a következő csoportba, a hármasba ahol azok vannak, akik tudnak gitározni, de még nem profik, a következő csoport a profik csoportja....már nem is vagyok olyan messze tőlük, mit élősszőr gondoltam:P csak sokkal többet kellene gyakoroljak:D

Egész szombaton énekeket gyakoroltunk és este pedig minden csoport bemutatott egy részletet, abból, amit tanult.

S aztán másnap a templomba, megint produkáltuk magunkat.

na mit meséljek még. Ha megkérdik milyen volt, elröhögöm a választ, mert nem tudom azt mondani őszintén hogy jó volt....és ez olyan furaa nekem, mert otthon minden ilyen alkalmon jól érzem magam, és szívesen megyek....most viszont ott tartok, hogy nincs kedvem itt sehova se menni, mert mindenhol rosszul érzem magam, vagy legalább is nem jól...és most ráadásul, hogy Gitárhétvégén voltam Uli mind ezzel apropózik, s mindegyre odatenne gitározni :P ami nem feltétlenül rossz, persze:D

de még annyit hozzátennék, hogy jól érzem magam itthon, szeretem a gyerekekkel a munkát :) majd mutatok a gyerekekről is képet, és már nagyon kéne fényképezzek nektek valami szépet, mert több ősszel nem leszek itt:D