2010. október 26., kedd

Fel vagyok háborodva

Ez nem létezik! mindig, amikor tudnák aludni reggel valami idegcibáló zajt csapnak a házba, de mindig pont reggel  8 körül, aztán csend...például, most is miután sikeresen felkeltettek csodálatos csend honol az egész környéken...A múlt hétén hajnalok hajnalán valami csövet vertek...nem tudtam eldönteni, hogy alattam teszik vagy egy kicsit távolabb, de szörnyű volt...ilyen kínzómódszernek is használták szerintem a középkorba....ma mintha az üveges kukákat borítottak volna ki....de honnan szereztek annyi üveges kukát?? mert nekünk, nem hiszem lett volna annyi...el nem tudom képzelni, mit csináltak....máskor az óvoda hangoskodik alattunk....szörnyűű.....az óvodáról jut eszembe....a múlt pénteken történt, hogy élősszőr fogott el itt az az érzés, hogy mindjárt megsapkázom az egyiket...mivel a szavamat úgyse értik....de mivel tudtam hogy itt a sapkázásnak elég kellemetlen következményei lennének, inkább megpróbálkoztam a szavakkal(meg hogy tisztára mossam magam, amúgy se szoktam sapkákat osztogatni, de el szokott néha fogni a vágy)....de nem használt  sokat....péntek volt...szokásos szolgálatom délelőtt a Wartburgba....hideg szél fúj, satöbbi...Olgával az avart seperjük össze és elrabázzuk a komposztra....én szépen összesepertem az összes levelet ilyen kis halmokba...Olga rabáz....és hát mi történik mi nem, kijönnek az ovisok az udvarra játszani, és a gyerekekhez híven elkezdenek szaladgálni....de hol? hát keresztül az én fáradságos munkámon, a kis halmokba beletrappoltak és szétrúgtak, mind a kis bombázó repülögépek egymás után...az egész munkám  tönkrement....azt hittem ott helybe kiosztok párat, mert hiába néztem csúnyán, emelgettem a seprűt, vagy mondtam, hogy nem szabad, nem hallgattak rám, akkor fogócskáztam velük, szaladtam utánuk a seprűvel, nem szeppentek meg, SŐT élvezték...miután minden úgy nézett ki mintha nem dolgoztam volna semmit lementem árulkodni...és akkor végre az óvonéninre legalább hallgattak. Roppant neveletlenek itt egyes gyerekek, meg a fiatalok is...mint nálunk is...de azért egyes dolgok nálunk másképp vannak...de ezt nem akarom itt kifejteni...lehet csak én forgok jól neveltebb körökbe otthon :P (haha ezt néha meg is lehetne cáfolni, de azért úgy gondolom az alapvető dolgokba jól nevelten viselkedünk, mint pl hogy ha egy felnőtt beszél nem beszélek bele, hanem tisztelem annyira, hogy megvárom, hogy elmondja, amit akar s utána beszélek én, főleg, ha az ifivezető, vagy a gyerekfogi vezetője....vagy itt másak a módszerek...) Lehet hogy kultúrsokkom van? lehet...de megszokom...vagy elfogadom inkább....és nem háborodok fel amikor a mellett érvelnek, hogy a bolti tej sokkal egészségesebb, mint a frissen fejt tej...na ez a nyelvkurzuson volt....

szóóóval, amiről igazából írni akartam az a hétvége. Gitárhétvégén voltam Kolln-ba. Az egy kis falú itt nem messze, egy fél óra autóval. Utálom, hogy mindig megkérdik utána hogy jó volt e, s akkor én mindig elröhögöm a választ, mert szégyenlem azt mondani, hogy nem, mert mindig mindenki jól érzi magát rajtam kívül. Na megmutatom a helyet, ami az itteni  IKE tulajdona:
ha valahova el akarnak csábítani, mindig azzal kecsegtetnek, hogy új emberek ismerhetek meg, s milyen jó lesz....sajnos ezzel nálam nem érnek célba, mert  ez engem nem vonz...féltem ide menni pont ezért, mert mindenki új lesz, s nekem már elég új ember van az életembe, nem kívánok többet....még azokkal se vagyok jóba, még azokkal se sikerült baráttá válni, akiket eddig ismerek, akkor mire kellenek újak?

A kaja az nagyon jó volt. S mesélnék valamit innen az emberekről: a mellettem ülő fiatal hölgy Marosvásárhelyen volt egy évig, valami praktikumot végzett ott. Már 4 éve hazajött, és elég sokat felejtett magyarul, de azért valamennyit tudott :) de nem sokat beszéltünk, csak add ide a tejet, vajat, mézet stb:P

az asztalfőn ülő fiatalember 3 hónapot töltött Romániába, de ő románok között, vele románul beszéltem, de a sírás környékezett(jó, most túlzok) mennyire elfelejtettem a románt, egyszerű szavakon hosszú percekig gondolkoztam, és egy értelmes bővített mondatot nem tudtam elmondani...jobban beszélt ő :)) még a kiejtését se kritizálhatom, mert nekem se a legfényesebb :)) hiába kacagok, mert ez nem kacagás, hanem sírás..

Találjátok ki mit hagytam otthon?.......... A PIZSAMÁMAT....jajj!


A hétvégén azt is megtanultam, hogy inkább fel értékeljem magam, mint le :P
Én élősszőr abba a csoportba jelentkeztem, akik tudnak akkordokat, de nem tudnak olyan jól  gitározni....hát halálra untam magam....az első órába csak hangoltunk és barékat fogtunk, pedig az nekem megy...
így hát átmentem még aznap este(péntek este) a következő csoportba, a hármasba ahol azok vannak, akik tudnak gitározni, de még nem profik, a következő csoport a profik csoportja....már nem is vagyok olyan messze tőlük, mit élősszőr gondoltam:P csak sokkal többet kellene gyakoroljak:D

Egész szombaton énekeket gyakoroltunk és este pedig minden csoport bemutatott egy részletet, abból, amit tanult.

S aztán másnap a templomba, megint produkáltuk magunkat.



na mit meséljek még. Ha megkérdik milyen volt, elröhögöm a választ, mert nem tudom azt mondani őszintén hogy jó volt....és ez olyan furaa nekem, mert otthon minden ilyen alkalmon jól érzem magam, és szívesen megyek....most viszont ott tartok, hogy nincs kedvem itt sehova se menni, mert mindenhol rosszul érzem magam, vagy legalább is nem jól...és most ráadásul, hogy Gitárhétvégén voltam Uli mind ezzel apropózik, s mindegyre odatenne gitározni :P ami nem feltétlenül rossz, persze:D

de még annyit hozzátennék, hogy jól érzem magam itthon, szeretem a gyerekekkel a munkát :) majd mutatok a gyerekekről is képet, és már nagyon kéne fényképezzek nektek valami szépet, mert több ősszel nem leszek itt:D

2010. október 24., vasárnap

Jesus House Lokal 2010

na sziasztoooook :) :) :)

olyan mintha olyan rég nem írtam volna...pedig nem is volt az olyan rég, amikor írtam, de azóta annyii minden történt, annyi új Érzet :)) (erről már nem tudom milyen tantárgyból tanultunk, azt hiszem biosz, de lehet hogy nem is a megfelelő jutott eszembe, mint általában, ha idegen szavakról van szó).
Igazából a hétvégéről szeretnék írni egy pár szót, de majd, ha meglesznek a képek.

most mutatok pár képet a Jesus House ról, mert írtam róla még anno, amikor volt, de nem tettem róla fel képet, most is csak azért teszek fel, mert rám jött a magammutogatás, mondjuk ez relatív, mert nem rólam szólnak a képek de én is rajtuk vagyok. na akkor a képek:
Szóval: itt volt megtartva a Wartburgba a "Großer Saal" ba, az a földszinten van, és itt esküvőket is szoktak tartani, meg táncpróbákat:X:X. És azért Jesus House Lokal, mert a tavasszal lesz egy "Zentral" Stuttgartba. (és ez tényleg Stuttgartba lesz, nem mellette valahol, mint minden más, amiről azt gondoltam hogy ott lesz. Ezek a németek olyanok, hogy ha egy kisebb település egy nagy város mellett van, akkor a nagyváros nevét mondják. Felvágnak. Én is mondhatnám, hogy Zilahról jöttem, de nem mondom, mert azért Varsolc az mégiscsak Varsolc két essel és ipszilonnal)

Így ültünk szépen körbe.
Ez itt egy kereszt. Az egyik oldalán ujjlenyomatok vannak, a másikon meg ilyen zacskók. A zacskókra fel kellet írni, a rossz dolgokat az életünkből, amit aztán felraktunk a keresztre. Szerintem ez egy szuper ötlet volt. Az enyém ott van legalul, a kereszt lábánál :) szimbolikus mind a kettő, s annyira jó :)


naa éés a naaagy csocsó játszmák. Két nap alatt annyira tönkretettem a kezem, hogy tiszta kék lett...de élveztem, és a többiek is :) 




Na és ez a híres "ifi". Minden kedden este 6 tól 9 ig.

rájöttem, ez a kép sehogy se megy ide...majd ha rakok fel a gyerekekről is képet ezt is oda suvasztom.:D addig itt rontja az összhangot :P

2010. október 19., kedd

Cééél

na vééégre célba ért a csomag, köszönöm mindenkinek aki közreműködött benne: Ágostonnak, anyának, Icipici Feleségemnek, Iminek és még aki benne volt a láncba :) és elnézést hogy annyit stresszeltelek miatta :)
még egyszer köszi :)

amúgy jól vagyok...kb....most kezdek rájönni mire vállalkoztam.....s most olyan hosszúnak tűnik egy év, de akkor sem szöknék meg ha lehetne, megszokom....mert jó itt....csak ne filóznák annyit....csak tudnák valami biztosat azon kívül, hogy itt ülök egy évig, bocsánat még 10 és fél hónapot, azon kívül teljesen homályos a jövőm....hazamegyek? nem? ide jövök egyetemre? Kolozsvárra? Én haza akarok menni....de még azt sem tudom mit kéne tanuljak otthon...nem tudom mivel szeretnék foglalkozni...vagy milyen egyetemet kell végezzek, hogy azt csináljam amit szeretnék...nem is tudom miért agyalok ilyesmin...de akármin gondolkozok mindig kérdésekbe ütközök meg nemértemekbe...nem értek semmit ...olvasom az igéket s nem értem most az mire vonatkozik? az életembe, most mire értsem? Mi az hogy nyitott ajtó van előttem, amit senki be nem zárhat? mire értsem hogy ami az embernek lehetetlen az Istennek lehetséges. Hol van ez jelen jelenleg az életembe??? a házi bibliákat unom....nem tudnak hozzászólni, és olyasmiről beszélnek ami engem abszolút nem érdekel, és ráadásul idegesít ha ilyesmit osztanak az emberek: hogy Isten meg van e keresztelve? meg más hasonló témák, amitől a falra mászok....meg csak locsogank és locsognak...meg kell tanuljak kevésbé feltűnően unatkozni...mert én ha unatkozok az nagyon látszik....ezért elmentem fogat mosni a fürdőbe....úgy általában azt is unom csinálni, de most az is érdekesebbnek tűnt...igazából nem is tudom miről kéne beszéljenek hogy ne unjam...hogy jó legyen...milyen hisztis vagyok...majd később biztos megmosolygom magam...de ti most ne mosolyogjatok meg....mert rosszul érezném magam tőle...meg nyominak...na de nem erről akartam mesélni...csak meg akartam köszönni :D

2010. október 16., szombat

amit nem értek zsolti a béka még még még ennyi nem elég





Tegnap leittam magam...aztán lesóztam, hogy kijöjjön...mert vörösbor volt...szülinapon voltunk. Jó volt. Egy kicsit unatkoztam, meg fáradt is voltam a végére, így történt, hogy nem tudtam már betájolni, hol a szám s mellé töltöttem....De tök szép volt a zene (nem szeretem azt használni, de nem tudom hogy tudnám jobban kifejezni)...improvizáltak:
Tehát ez itt Gábor aztán Stephan aztán Christine(nem vagyok biztos benne hogy így írják helyesen) Bernt barátnője


Ezt itt egy Bernt a gitárral. Figyeljétek meg hogy hegedül Gábor.

Stephan nagyon élvezte, de mi is sokat kacagtunk :)

nagyon kellett figyelni Stephant mert nem volt hajlandó normális egyszerű akkordokat lefogni, hanem stikázott mint Ágoston...

újabb póz :)) nem értem hogy lehet így hegedülni....mindenki más normálisan hegedül az állán...ugye keresztlányom?

azt hittem az első hetek a legnehezebbek.....Falsch...most úgy érzem sokkal  nehezebb mint az elején: Gábor szerint "Valamiért mindig rossz..." gondolom ez meg fog változni.... majd meg átesünk a ló másik oldalára...

illúziók....válság...azt hittem egy hónap alatt jól megtanulok németül...hooogyne......mások mikor azt mondták, hogy 2-3 hónap nem hittem....most egyre inkább hiszem, sőt remélem annyi elég lesz...."Még, még, még, még ennyi nem elég"....

ma voltunk megint volleyozni....s még csodálkozom, hogy hülyének néznek?....mindig röhögök....és idegesít, hogy olyan szánalmasak vagyunk, minket önkénteseket mind egy csoportba tesznek mindig (mind a két alkalommal, ahányszor voltunk). A losercsapat: én, Olga, Viktor(Ukrajnából, de magyar), Gábor, és még egy 12 éves srác,ja és egy jó :D....Imikére(Szabó) emlékeztet:) Aztán ott vannak a szupercsapatok...ki az önző? én aki ezen felháborodom,  vagy ők? én aki haragszom, hogy nem játszhatom a jókkal, és untatnám őket a bénáskodásommal, vagy ők mert nem hajlandók minket elviselni? Inkább nem gondolkoztam rajta...helyébe tánclépések.....ugrás....suta lecsapás...újra....de szeretem, mert tanítottak....hogy a kezed...hogy  a térded..... újak...tenyér....egyenesen.....erőből....stb....szeretnék még menni, valamiből jó lenni :) vajon az év végére megérem hogy játszodhassam a szupercsapatba? Tűzzem ki? s ha nem sikerül? inkább nem gondolom végig.


Ami foglalkoztat:


"Nem értem Piroskát, a farkast se értem,





ezért a mamámtól még egyszer megkérdem: [...]




Nem értem, nem értem, nem értem, nem értem, nem értem





Nem értem, nem értem, nem értem, nem értem, nem értem


Amiket nem értek, egyelőre ennyi."

                                                                                       (Republic- Amit nem értek) aki meg akarja hallgatni....de például anya neked nem ajánlom, mert otthon kiütést kaptál már ettől a számtól, amikor hallgattam....

  ZSOLTI A BÉKAAA  ezt annak akinek én csutka vagyok s üzenem hogy füleljen :)) a táborba Laci meg Levi Boda mindig emlegették és röhögtek kérdem Laci mi az kacag nem tudod nézd meg jó és most megakadt rajta a szemem értem miért kacagtak milyen értékesek az emlékek egy csomó van belőlük de már hülyéskedni elég jól tudok Olgával meg Gáborral, főleg Gáborral sokat kacagunk felváltva hisztizünk őszintén holnap nincs kedvem menni itt templomba de azt hiszem elmegyek itt nincsenek ünnepnapok hátha attól lesz egy kicsit másnapos érzésem úgy értve hogy érezni fogom hogy hétvége van éspedig vasárnap tényleg hallgathatnám a bibliaórát a http://www.exodusradio.ro/ nem de miért nincs kedvem lefeküdni nem tudom pedig mindkettőnknek jobb lenne nem

2010. október 14., csütörtök

Írjak?

azt mondják írjak...bár egyre inkább úgy érzem.....és most mondok egy hasonlatot: van a vonat, a gőzmozdony...elrobog...utána van a füst....én úgy érzem lassan a füst is felszívódik mögöttem és teljesen eltűnök otthonról....mondhattam volna ködös hasonlatot is...de ezzel ma már egyszer villogtam úgyhogy gondoltam leírom még egyszer....

putzen putzen putzen....de még csak egy nap van hátra, és aztán hétvégee...és akkor akarok palacsintát sütni végre rendesen és aztán megint kezdődik a megszokott élet...a szokásos ölelések... :)

két ember, két különböző országból jövő leány sepri a leveleket...."-langweilig"....no akkor énekeljünk....és mi az az ének, amit mindketten ismerünk....hol találkozik a kultúránk?
  itt: O-Zone- Dragostea din tei  jó nem? ezt se gondoltam volna... :)) nem is tudok belőle csak egy versszakot, meg Olga is csak annyit, de nem baj, attól harsogott az udvar, míg meg nem untuk azt is...

legyek személyes?
mit szoktam csinálni? háát minden este általában nézek egy mesét, altatót hallgatok, mielőtt elaludnák,  engedem üvölteni a zenét a fülembe(jajj ne tessék megbotránkozni), néha kedvem van kiabálni, verni magam a földhöz, sírni....elmegyek vásárolni s ideges vagyok, hogy megint elköltöttem a pénzem....csodálom az őszt...s megállapítom, hogy a kedvenc évszakom az ősz, kedvenc hónapom Október....megcsinálom, amit mondanak, mosolygok....kacagok....eszek...sokat....most ennyi jut eszembe....kérdezek odafel....követelőzök...

ezt még meg akarom mutatni:
ez még hétfőn volt, amikor még azt hittem szabad vagyok :P








annyit kínlódtam, hogy készítsek egy művészi fotót, de nem jött össze...csak ilyen....



emelkedőn fel, dombon le, széllel szemben, aszfalton, porondon :P 
hideg
szél
"De szép..."
"De szeretem az őszt! nekem a kedvenc hónapom az Október, s fel fogom azt is írni, hogy nem,nem azért mert akkor születtem, hogy nehogy azt higgyék..."
huh...6 km...valahogy többnek tűnik, mint Varsolctól Krasznáig

majd még kell mutassak valami szépet!

ja én most Fazii (Fazakas Dávid) hete van :) és mind azon agyalok, hogy ezeket az igéket mire vonatkoztassam az életemben....nem tudom betájolni, hogy egyes igék mire vonatkoznak pontosan ez én életemben...és ez bosszantó...

2010. október 11., hétfő

"Először életembe" lista

  
annyi mindenről írhatnék: érzésekről, benyomásokról, gondolatokról...amik megfordulnak a fejembe, s eszembe jut hogy felirhatnám ide...de nincs kedvem, inkább leszek tárgyilagos.

szóval a hétvégém eléggé olyan volt, hogy úgy gondolom elkezdhetem az élősszőr életemben listát...ki tudja, még fontos lesz az életben, hogy tudjam mit mikor csináltam élősszőr:
  1.  http://www.vidampark.hu/2009/hun/jatekok2.php?g=25 
  2. azt mondtam, ilyennel semmiképp sem fogok menni, mert előtte még kipróbáltam először életembe az olyan ütközős autóst,s rájöttem egyáltalán nem olyan egyszerű vele menni, de nagyon vicces volt, akkorákat ugrottunk, amikor nekimentünk a másiknak. De ez a Top Spin ez nagyon durvának tűnt. Végül mégis felültem. Az volt aztán az adrenalin azt hiszem. Annyit visibáltaaaaam.....azt hittem szétrobban a fejem, amikor fejjel lefele mentünk s én méghozzá teli torokból visítottam is....de az volt a legvagányabb, nem felejtem el... :):):) olyan félelmetes, izgalmas, vissibálós volt....egy kicsit sajnáltam hogy nem egy hozzám közzel álló személlyel visibálhattam együtt. Számomra az ilyen dolgoknak akkor van a legnagyobb értéke, ha valaki olyannal csinálhatom, akit szeretek, hogy aztán együtt beszélhessünk róla, meg szórakozhassunk rajta, hogy mennyit visibáltunk. deeeee tudomást szereztem egy jó helyről Lipcsébe, ott van hullámvasút is, állítólag a legnagyobb itt, vagy valami ilyesmi....oda nem akarok magamba menni :D
  3. ettem McDonald’s ba....tudom ez nem nagy szám...de a kaja se volt nagy szám, s még jól se laktam...sztem ezután se fogok sűrűn ott enni.
  4. megmásztam egy ültembe 786 lépcsőt fel s aztán még egyszer le . Felmentünk az Ulmba levő Münster tornyába, ami a legmagasabb torony egész Németországban.

azt hiszem egyenlőre ennyi a listám. Még ki lehetne egészíteni a múlt hónapi eseményekkel, de azt hiszem nem volt semmi annyira fontos. 

kicsit nyomi kedvem van, nem tudom miért...el el kap néha  a honvágy, ha nézek az otthonikról képeket el el fog a vágy, hogy milyen jó lenne egyetemistának lenni Kolozsváron. A suliba nem vágyok vissza....jjajj semmi kép...olyan jó, hogy annak vége van....nincs több román óra...:D

most itt vakáció van, a múlt héten is az volt. Egy kicsit unatkozom ilyenkor, mert nem kell menjek doglozni Rauschwalde ba, csak itt a házba ezt azt csinálni, takaritani leginkább. Jobb szeretnék valami értelmeset is dolgozni. Várom, hogy legyen vége a vakációnak itt.

ezen a héten van itt a Wartburgba gyerekeknek ilyen evangelizációs hét félé. Azt hittem majd én is kellesz segítsek, de mégsem....egy kicsit csalódott vagyok e miatt...s nem csak azért mert akkor megszabadultam volna a szokásos hétfő délelőtti takarítástól, hanem mert szívesen részt vettem volna benne. A lányok azt mondták, talán egy későbbi vakációs hétén. Ok :)


és végül mutatok valami szépet, egyet, ami a KINCSEIM közzé tartozik ( már itt is elkezdtem gyűjtögetni...hoppá most eszembe jutott az az ige, hogy ne gyűjtsünk magunknak kincseket a földön....nem is tudom...nem akarom kimagyarázni de talán ez nem olyan...és különben is kaptam:D .....mert szülinapom volt :)

Most játszodhatnánk azt, hogy ki mennyi új dolgot tud felfedezni a képen....rendezhetnétek egy versenyt magatok között:P




2010. október 6., szerda

Tesó hete :)


Érdekes, ha emlékszel még, hogy hogy múködött a tranbulin, mikor ugrottunk, akkor besüpedt (ezt vehetjük a nehézséges időszaknak), de nem olyan mélyre, mint amilyen magasra ugrottunk(ezt a boldog, felhőtlen időszaknak).[…] Az is érdekes, hogy többet vagy a levegőben, mint lent a földön[…] Na syóval, ha megnézed a képet és visszaemlékszel, akkor tudod, hogy mikor melléd ugrottam, akkor te fölrepültél. Na szóval attól még, mert valaki melletted lent van, nem kell te is lennt légy, sőt kiemelheted, ha mellette vagy, ha elég közzel ugrasz hozzá.”

MI AZ ?........................................ amikor csinálod azt hiszed palacsintát csinálsz, s aztán kiderül mégsem.....


........................Megvan! Sütök palacsintát!(ezt tegnap gondoltam)...hisz úgyis ma(tegnap) volt Annának a szülinapja, holnap meg Luisenek lesz, hát sütök nekik egy olyan habos palacsinta tortát...Liszt...van, tej...van, tojás....ejj túl kevés...4 db...az nem elég....nem baj...elmegyek veszek még tojást.........de nem találtam....nem baj...ma elmegyek az Aldiba, veszek onnan....Aldi....HOL VAN A TOJÁÁÁSSS???? EZ nem lehet igaz! Honnan veszik ezek a németek a tojást???én mióta itt vagyok sehol se láttam tojást....ha az ALDiba nincs akkor hol keressek????...........................végül találtam egy agyonzsúfolt, labirintusszerű üzletbe.....jjupiiii, most már minden megvan süthetek palacsintát!..................megnyitom az anya mailjét....ott volt a recept...semmi konkrét adattal. Tudtam, hogy külön kell választani a tojást. Ez ment, a sárgájához keverni tejet, meg lisztet, amíg jó palacsintatészta átlaga lesz, egy kis só, meg cukor...és aztán hozzákeverni finoman a fehérjéből felvert habot.....semmi adat, hány tojás, mennyi liszt, hogy s mint....de nem is gondoltam, hogy ez gondot jelentene....otthon is csináltam már(igaz nem magamba s már elég sok idő eltelt azóta....de megoldom). Hát szétválasztok 5 tojást...sokan vagyunk....s különben is nagyon finom....csinálok egy jó adagot....nekifogok felverni a habot....meg kell jegyezzem hogy kézzel, mert nincsenek konyhagépjein....csapkodom a tojásfehérjét ülve....aztán állva.....meggörnyedve....állva....ülve.....s valahogy kikínlódtam, hogy hab kinézete legyen.......jó! most jöhet a sárgája.....teszek hozzá pár kanál lisztet...összekeverem..............ó ez túl kevés.....nem baj majd a tejtől több lesz....zsupsz egy kis tej.....naaa???.....hát túl híg....most mit csináljak???....mikor lesz palacsintatészta állagaa???.....mitől lesz valami sűrűbb? ......liszttől! ....akkor.....teszek bele még két tojássárgáját, és aztán még teszek bele lisztet, hátha jobb lesz.............................................de a tészta sehogy sem akart se sűrűbb lenni, se pedig nem lett szép világos színe.......... megkóstolom..............húúú ebbe aztán van liszt........de cukor is....nem baj.... most már lesz, ahogy lesz, beleteszem a habot............jajjjj de hiiig.....de sütöm...............nem is tudom milyen lett.......nagyon tojásos....azt hiszem, mert elég sárga és tojás szaga van...............és mennyii hab megmaradt!!!!!.....nem baj vágok bele almát....jól megcukrozom.....még a narancsot is beleteszem....s gyorsan megkóstoltatom a németekkel......s remélem szeretni fogják s megeszik mielőtt még kilazul a hab................mi ez? kérdik.....nem tudom.!meg kell kóstolni........gyanakvó arc.......de beteszik a szájukba......feszülten figyelek......éééés szeretik...el vannak szállva, mintha valami nagyon finomat ennének...............huh....legalább egy gonddal kevesebb............................akkor megkóstolom a "palacsintatortát " amiből szerintem csak a habot csináltam helyesen............hmmmm na...elmegy.....de egyáltalán nem az , amit én akartam.......de lássuk a németeknek ízlik?...........teszek nekik egy kistányérra s beviszem a szobába........ééééss....ez is ízlik....nagyon......nem értem.......hogy lehet? de örülök neki, legalább elfogy   :) ha ez ennyire ízlik, hogy még kértek mit fognak szólni, ha egyszer úgy sikerül mint anyának.....azt hiszem valóban nagy adagot kellesz akkor majd csináljak.........................................................de mit rontottam el?.......az arányok.....túl sok tojás......más?
Igy néz ki....ugy milyen kevés lett belőle?






2010. október 3., vasárnap

Semmi és senki...

Miden kitörlődött amit írtam...miért? ennek is van oka? Újra kell írjam, újra kell fogalmazzam? Legalább 2 órát kínlódtam rajta, és olyan hiteles volt. Meg megható meg minden. Most már másképp fogom megírni. Tépem a hajam...

mikor hazajöttem szomorú voltam. Rossz volt az egész hét, a hazaút sem volt döccenőmentes és igen, sokan felköszöntettek, nevezetesen az egész szeminárium, sorra megöleltek, és mindenféle jót mondtak. De mikor hazaértem szomorúan jegyeztem meg, hogy ez az életem első olyan szülinapja, amikor senki olyan nem ölel meg aki igazán szeretne és én is őt. Ezt így elkezdetem írni elég rossz hangulatba, az egész hét meg az út miatt, meg hogy úgy éreztem a legközelebbiek nem jutok eszébe. Hazajöttem s kétségbeesetten akartam felhívni anyát, hogy "köszöntsél már fel!!!!" De nem vette fel, akkor a mást próbáltam. Nem jött össze az sem. Akkor bejöttem, és elkezdtem  írni nagy szomorúan, s akkor jöttek szólni, hogy valakik jöttek hozzám. Kimegyek az ajtóba. Ott áll Ulrike a kezében egy csokor törperózsával, Stephan, Jeni, és még egy lány és elkezdenek nekem énekelni. Mosoly. S aztán nem bírtam tovább. Húzódott a szám, s elhomályosodott a szemem, fojtogatta a torkom...de nem tartott sokáig s aztán végigcsorgott az arcomon: És olyan jól esett. Vééégre.Véégre kijött, s egy jó ideig többet nem fog fojtogatni, nem fog leselkedni rám,  és mégsem előjönni, amikor erőltetnem. Most kijött s ha akartam volna se tudtam volna megállítani. Jó, hogy végre kinn van. Egy kicsit szégyelltem magam miatta, hogy rájöttek, hogy bennem is van ilyen, s egy kicsit szó mi szó meg is ijedtek miatta. Stephannak sikerült mégis megnevettetnie, azt kérdezte "mi az? tán nem szeretek ajándékot kapni?". Aztán elmentek, de megígértek még visszajönnek. Én elmentem sétálni, hogy egy kicsit helyrejöjjek. Nem sokkal utána miután hazajöttem visszajött Ulrike és vééégre valakinek kiönthettem a szívem, s elmondhattam ami fájt, amit érzek, amit gondolok. Ritkák az ilyen alkalmak. Elmeséltem neki minden "szörnyűséget" ami velem történt (EL TUDTAM MESÉLNII !!), s aztán elmondtam az egyetlen jó hírt, amivel a napokban vigasztaltam magam: apa ma közelebb jött hozzám, most Ő van mindenki közül a legközelebb hozzám. Szó szó után. Kisütöttük, hogy meg tudnám látogatni hétvégén apát. Nagy szervezkedés kezdődött ez ügyben, telefonálás ide oda, de végül sikerült. Most már biztos, hogy megyek apához hétvégén. Jó mi? Egész héten ennek fogok örülni.

Egy pár szót a szemináriumról. A legjobb nap a mai volt: mert hazajöttünk. Na ez nem volt szép tőlem. Mert nagyon vagány a csoportunk, jók voltak a témák, sokat tanulhattam, sok mindent el is lestem és gondosan lejegyeztem, nehogy elfelejtsek valamit. Csak majd legyen aki felhasználja. Volt amikor nagyon jól éreztem magam. Csak az utolsó napokban adtam fel hogy barátnőt szeressek magamnak. Úgy érzem reménytelen. A végleges érzésem viszont a szemináriumról, az első nyilatkozásom róla. Voltunk egy koncentrációs táborba ott Pirnán. Ebben a táborban  fogyatékosokat és idegrendszeri megbetegedéssel küszködő betegeket vittek "zuhanyozni". Nagyon ledöbbentő volt, és elhatároztam, hogy mindenképpen elmegyek Auschwitzba. Mivel sokat olvastam erről a témáról (mondom én ezt nagyképűen) mindent el tudtam képzelni, ahogy végigmentünk a vetkőző szobán aztán a gázkamrába, aztán oda ahová kivonszolták a halottakat, és kiszedték ami érték még volt bennük. Aztán a kemencék, aminek csak az alapja volt meg. Jó lett volna az érzéseimet megbeszélni a többiekkel, csatlakozni hozzájuk. De nem mertem közbedadogni. Ez így volt egész szeminárium alatt.
Nagyon tisztelem a csoporttársaimat. Sok ideig sok értelmes dolgot sokáig beszélnek. Ilyet még nem láttam. Meg olyat sem, hogy ahol sok ember van és program van nekik szervezve, mindenki teljes odaadással és jókedvvel vegyen részt a programokon. Nyafogás nélkül. Senkit sem kellett nyaggatni senki nem adott szót kedvtelenségnek. Én nagyon kellett igyekezzek. Nálunk más a kultúra. De azért hiányzott az otthoni szívatás áradat, az otthoni csapat.

Az út. Ma igazi álljmegatalpadonEszter utam volt. Sietünk. Hátizsákkal. Sokan. Busz. Kb. fél óra út. Kiszállunk. Jegyautomata. Sokan vagyunk. Túl sokan. Én illedelmes vagyok. => nem tudok jegyet venni. Befut a vonat. Beszállás. Drezda. Búcsúzás. Ölelés ide. Ölelés oda.( ez nem a kedvenc részem). 3 perc és indul a vonatom. Hol a"peron"???? lépcsőn fel. lépcsőn  le. Már lemondtam róla, hogy elérjem. Megvan a peron. Szaladás. jjajj de nehéz ez a hátizsák. Miért kell ennyi cucc? hogy jut nekem eszembe hogy esetleg majd túrázni menjek, ha ennyire nehéz a csomagom? megvan a vonat. beugrok. Nincs jegyem. Hoppá. Sokat kell fizetni. Annyi pénzem nincs. Mit csináljak???? nem tudok németül. Pénzem nincs elég.Imádkozok. Végül kiegyeztünk a nővel. És normál jegyet adott nekem. Jó ugye? és is nagyon hálás voltam neki. S elhatároztam hálából a legjobb utasa leszek. De ez nem állított meg abban, hogy a lábamat feltegyem a szembelevő székre. Egyszer kicseleztem. Mikor láttam, hogy jön gyorsan levettem, de másodjára hátulról jött, s akkor rajta kapott, s rám szólt. s én nagyon szégyelltem magam... de aztán találkozunk a villamoson megint, és akkor diadalmasan lyukasztottam ki a szeme láttára a jegyem. Első jegyem Németországba. Emlék.

ma Baló Lizi hete van. Ma olvastam el. És képzeljétek mi volt a címe:
 "Drága Eszter boldog születésnapot"

Köszönöm Lizi :) és mindent, amit írtál.
Soha életembe nem kívánt még nekem ennyi ember Boldog születésnapot. Érdemes volt eljönni. Szinte mindenkinek eszébe jutott. Igazán szép ajándék tőletek! :) Mindenkinek ilyen jó érzést kívánok a szülinapján. Ma semmi csalódás nem szomorítja az örömöm :) Köszönöm:)