Egy újabb otthon

Látom mindenki felhagyott az írással. Én is úgy terveztem, hogy nem írok többet, hogy ez a fejezet csak addig tart az életemben, ameddig ott vagyok Németországban. De nem így van.
Habár gondoltam előre, hogy így lesz, ahogy most van, azért mégis másképp képzeltem el. Mindent másképp képzeltem el, s nem gondoltam volna, hogy a tavalyi év ennyire megahározó lesz. Azt gondoltam, visszajövök: milyen jó lesz, család, régi közösség, barátok, a megszokott ország a megszokott emberekkel, viselkedési formákakl, értékekkel...végre megint otthon leszek!!! De mostmár nem ez az egyedüli. Mindjárt eltelt egy fél év mióta hazajöttem, de még mindig elevenen élnek bennem ők:

Altsadtfest 2011

S bár néha felteszem a kérdést: miért kellett nekem oda mennem, miért bonyolítottam az életem? Megspórolhattam volna magamnak...de ott van a másik mindent elsöprő érzés, hogy semmivel sem cserélném el azt az évet. Azt a sokmindent, amit ott megéltem, azokat az embereket, akiket megismertem, akiket megszerettem. :)

Ami azt illeti elég sokszor elfog ez a szentimentális hangulat, s szeretném, ha megszünne ez az állapot, hogy szüntelenül vágyakozom valahová. Szeretném magamat otthon érezni, biztosan, kiegyensúlyozottan állni, s ne mindig csak várni. Nem akarok mindig csak vágyakozni, hanem a mába akarok élni, s tenni akarok. Nem tudok nyugodtan ülni a fenekemen!

Idegesítenek ezek az ellentétes érzések és törekvések. Nyugalmat akarok. Meg menni, menni, tenni, tenni. :) Én se tudom igazán :D