Egy vadkörteév: Percragasztó

Háááát meséljek egy kicsit.
jobb volna, ha egy kérdöivet kén kitöltsek, mert akkor egy kicsit jobban össze tudnám szedni a gondolataimat. Sook sook minden történik s történt, és el el csodálkozom magamon, ahogy a helyzeteket lereagálom. Csodálkozom magamon egyszer egysze, hogy most hogy nem akadok ki, hogy ne sirok vagy valami, egyszerüen elfogadom ez van, s legközelebb figyelek. Igazából talán otthon sem az ilyen dolgokon akadtam ki, hanem mindig inkább ha valami lelki bánatom volt( jajj na:)) nem tudom másképp mondani) ha valaki megbántotta a FENE NAGY ÈNEMET, vagy valami tötrent, ami a szivemet bantotta. Mondjuk most is vannak dolgok, amik bántanak, rájöttem, hogy az emberi kapcsolatok, a barátságok nagyon fontosak nekem, s mégis olyan ügyetlennek érzem magam, a kialakitásukban s a megtartásukban is, s ha netalán a dolgok rosszul állnak nem tudom mit tegyek. Eszembe-eszembe jut, szomorkodok, búsolok, s mindegyre felteszem a kérdést: miért nehéz? miért érnek barátságok véget, akiket anno nagyon szerettél, s közzel volt hozzád, s ugy erezted mindig is baratok lesztek, hogy mullik el? Fel nem tudom fogni...mi történik? Miert? Hogy? S hogy lehet visszacsinálni. s adja magát a kérdés (huhaaa micsoda kifejezések :)) ) vissza lehet e csinálni?
Vannak dolgok amikben nem változtam: ugyan ugy agyonstresszelem magam, ha valamit meg kell csinalni, ugyanugy addig kinozom magam rajta, akar ejszakakon at, amig nekem meg nem felel, amig nem tokeletes az en szememben. S ugyanugy a vegen rajovok, hogy igaza van, ha valaki azt mondja ram: "BUTA VAGY" , mert nem kene ilyen nagy feneket keriteni mindennek, de attol meg szerintem a kovetkezo alkalommal ugyanigy fogom csinalni. (Inkabb abba a sorba kellett volna alljak, ahol a sarokhazat osztogattak :D )
Megitattam a laptopom teaval, nem megy...pedig ugy szerettem...s nem akadtam ki...banom, s bosszant, de most mit csinaljak? Azt csinalom, amit meg lehet tenni. Mondjuk nem lenne ilyen sulyos a helyzet, ha egy kis fizika vagy alltalanos muveltseg ragadt volna ram, vagy nem tudom mi ez, de minden estere ha nem probalgattam volna ujrakapcsolni akkor rogton, s kihuztam volna, lehet mar menne :)) jajjj, pedig ha massal tortenik, sztem kapcsoltam volna....de velem...ahogy novok butulok. De meg ilyen nem volt a gyujtemenyembe, a telefonom esett mar WCbe, meg vizestalba, Mp3 lejatszom is WCbe, de ilyen meg nem volt. Ezert is nincsenek ekezetek, mert lusta vagyok mindegyikre kulon tenni.
maskepp program program hatan van, hetvegen is, meg a szabad delelottjeim se szabadok, ami igazabol nem lenne olyan nagy dolog ha valamikor lenne mar egy szabadnapom, amikor senki sem zaklat, senki sem jon be a szombamba, mikor tudom, hogy semmit se kell elokesztsek, hanem csak doglok, es elvezem, hogy SEMMIT SEM KELL CSINALJAK....ahh, mikor hazamegyek....

amugy jol erzem itt magam, s erzem hogy javamra vallik ez az ev, s ami nagyon hianyzik, hogy eloszedjenek. Ijeszto, hogy a magam ura vagyok, hogy azt csinalok, amit akarok tulajdonkeppen, s senki sem von felelossegre erte. Fura, hogy egyenrangu felnottkent kezelnek, s habar eleg profi konfliktuskerulo vagyok, zavar, mert gondolom, hogy ami otthon az embereket zavarja a viselkedesembe olykor, az lehet hogy itt sem olyan tuti, de en otthon se veszem eszre magam legtobbszor...hianyzanak ezek a helyreigazito baratok, hogy valaki "leorditsa a fejem".

s szovogetem a terveim, hogy mi lesz, s hogy lesz ha hazamegyek, mert en hazamegyek :)) meeert otthon szukseg van ram :D Romanianak szuksege van ram :)) nem fosztom meg Romaniat egy olyan ertekes szemelytol mint en:)) Itt van eleg jo dolog, itt nincs akkora szukseg ram, sot :D Jo most errol, igy meggyozodve lenni.

amugy hihetetlen ahogy rohan az ido...a napok osszemosodnak, s ma reggel alig tudtam visszaemlekezni mi volt ezelott ket hettel hetvegen...naaagy nehezen rajottem: AKKOR VOLTAK ITT A SZULEIM, a draga TESOIM is :)