Percragasztó

Háááát meséljek egy kicsit.
jobb volna, ha egy kérdöivet kén kitöltsek, mert akkor egy kicsit jobban össze tudnám szedni a gondolataimat.  Sook sook minden történik s történt, és el el csodálkozom magamon, ahogy a helyzeteket lereagálom. Csodálkozom magamon egyszer egysze, hogy most hogy nem akadok ki, hogy ne sirok vagy valami, egyszerüen elfogadom ez van, s legközelebb figyelek. Igazából talán otthon sem az ilyen dolgokon akadtam ki, hanem mindig inkább ha valami lelki bánatom volt( jajj na:)) nem tudom másképp mondani) ha valaki megbántotta a FENE NAGY ÈNEMET, vagy valami tötrent, ami a szivemet bantotta. Mondjuk most is vannak dolgok, amik bántanak, rájöttem, hogy az emberi kapcsolatok, a barátságok nagyon fontosak nekem, s mégis olyan ügyetlennek érzem magam, a kialakitásukban s a megtartásukban is, s ha netalán a dolgok rosszul állnak nem tudom mit tegyek. Eszembe-eszembe jut, szomorkodok, búsolok, s mindegyre felteszem a kérdést: miért nehéz? miért érnek barátságok véget, akiket anno nagyon szerettél, s közzel volt hozzád, s ugy erezted mindig is baratok lesztek, hogy mullik el? Fel nem tudom fogni...mi történik? Miert? Hogy? S hogy lehet visszacsinálni. s adja magát a kérdés (huhaaa micsoda kifejezések :)) ) vissza lehet e csinálni?
Vannak dolgok amikben nem változtam: ugyan ugy agyonstresszelem magam, ha valamit meg kell csinalni, ugyanugy addig kinozom magam rajta, akar ejszakakon at, amig nekem meg nem felel, amig nem tokeletes az en szememben. S ugyanugy a vegen rajovok, hogy igaza van, ha valaki azt mondja ram: "BUTA VAGY" , mert nem kene ilyen nagy feneket keriteni mindennek, de attol meg szerintem a kovetkezo alkalommal ugyanigy fogom csinalni. (Inkabb abba a sorba kellett volna alljak, ahol a sarokhazat osztogattak :D )
Megitattam a laptopom teaval, nem megy...pedig ugy szerettem...s nem akadtam ki...banom, s bosszant, de most mit csinaljak? Azt csinalom, amit meg lehet tenni. Mondjuk nem lenne ilyen sulyos a helyzet, ha egy kis fizika vagy alltalanos muveltseg ragadt volna ram, vagy nem tudom mi ez, de minden estere ha nem probalgattam volna ujrakapcsolni akkor rogton, s kihuztam volna, lehet mar menne :)) jajjj, pedig ha massal tortenik, sztem kapcsoltam volna....de velem...ahogy novok butulok. De meg ilyen nem volt a gyujtemenyembe, a telefonom esett mar WCbe, meg vizestalba, Mp3 lejatszom is WCbe, de ilyen meg nem volt. Ezert is nincsenek ekezetek, mert lusta vagyok mindegyikre kulon tenni.
maskepp program program hatan van, hetvegen is, meg a szabad delelottjeim se szabadok, ami igazabol nem lenne olyan nagy dolog ha valamikor lenne mar egy szabadnapom, amikor senki sem zaklat, senki sem jon be a szombamba, mikor tudom, hogy semmit se kell elokesztsek, hanem csak doglok, es elvezem, hogy SEMMIT SEM KELL CSINALJAK....ahh, mikor hazamegyek....

amugy jol erzem itt magam, s erzem hogy javamra vallik ez az ev, s ami nagyon hianyzik, hogy eloszedjenek. Ijeszto, hogy a magam ura vagyok, hogy azt csinalok, amit akarok tulajdonkeppen, s senki sem von felelossegre erte. Fura, hogy egyenrangu felnottkent kezelnek, s habar eleg profi konfliktuskerulo vagyok, zavar, mert gondolom, hogy ami otthon az embereket zavarja a viselkedesembe olykor, az lehet hogy itt sem olyan tuti, de en otthon se veszem eszre magam legtobbszor...hianyzanak ezek a helyreigazito baratok, hogy valaki "leorditsa a fejem".

s szovogetem a terveim, hogy mi lesz, s hogy lesz ha hazamegyek, mert en hazamegyek :)) meeert otthon szukseg van ram :D Romanianak szuksege van ram :)) nem fosztom meg Romaniat egy olyan ertekes szemelytol mint en:)) Itt van eleg jo dolog, itt nincs akkora szukseg ram, sot :D Jo most errol, igy meggyozodve lenni.

amugy hihetetlen ahogy rohan az ido...a napok osszemosodnak, s ma reggel alig tudtam visszaemlekezni mi volt ezelott ket hettel hetvegen...naaagy nehezen rajottem: AKKOR VOLTAK ITT A SZULEIM, a draga TESOIM is  :)

                                                                            Apa hű marad önmagához :) s mindenki más is ezen a képen :)

Naagy játszásba :)

"Anya, ne tartsad!"

Most, hogy nézem a képeket leríí róluk messziről, hogy mindenki hulla fáradt volt. De sokat nevettünk, jó volt:)

Die Losungen

" Wenn in meinem Sinn
ich im Zweifel bin: Soll ich reden oder schweigen, kämpfen oder still mich beugen?
Sage du mir dann: Mann soll, was man kann."
                                                       Nikolaus Ludwig von Zinzendorf

Vendégfogóvá válni:)

Kell ahhoz 6 hónap? vagy...6 hónap kell hozzá?

Valakik jöttek hozzánk, s én végre úgy éreztem hogy hozzám is jöttek. megjegyzem ez nem rajtuk állt, hogy ezt érezzem. Eddig jött valaki? oké, s akkor mi van:)) nem hozzám jött, nem az én vendégem, de egy mosoly még belefér. S ennyi volt...

nem állítom, hogy mindenki aki ezután hozzánk

 jön mindig a vendégem lesz, de ha ők igen:) ez azt jelenti....hoogy...

barátok vagyunk, jóóó, legalább is én szeretem őket, s örültem, hogy itt voltak, s hogy vendégfogadóvá tettek, hogy elmentünk sétálni ma, hogy olyan szép volt az idő, hogy az este halálra játszottuk az agyunkat, s ma is, s nevettünk még akkor is ha a másik olyan hülyeséget mondott, hogy az már fájt, és pizzát ettünk ééés engem löktek a hintával :) És boldog voltam:) Minőségi idő volt  :) 

szaammááááááárrr avagy felezési idő

Errrrőőől van szó :) Köszönöm>:D<

Becsület szavamra ettől a blogtól idegbajt kapok. Csak a szokásos szisztéma, irok egy jó csomót, s akkor ctr A s egy másik betű, s az egész oda, a következő pillanatba le is van mentve a naaagy semmiii. Ez olyan mint, amikor a gyerek megirja a fogalmazást s a szülő elolvassa s összetépi, mert nem tetszik, s „újrairni“, újrafogalmazni- adja ki a parancsot. Hát engem is cenzúráznak 1000rrel gondolom odafentről. Kell vigyázzak, hogy mit irok ide :))

újrafogalmazni...

Tegnap telt le hónap szerint a félév, s én igyekszem egy kis értékelésre rávenni magam. Kiértékelésre, visszatekintésre. Mi volt, s hogy volt? De nem jut sokminden eszembe, ilyen jó következtetések meg nagy szavak meg ami ilyenkor jól nézne itt ki:D Talán ha alapos időt szánnák rá...azért remélem az év végén, amikor lesz a búcsuztatónk, akkor időt szánunk rá:D Habár ha hazamegyünk akaratlanul is meg fogjuk tenni. Azt érzem hogy hamar eltelt, s mégis másképp hamar, mint a sulifélévek. Más a tartalma, az érzés ami utánna maradt. Gazdagabb, s jobban meggyúrt, többet pofozott rajtam, mint otthon a négy gimis év. Úgy érzem legalább is. Egy csomóóó mindent csináltam, egy csomóó MÁST láttam, hogy lehet másképp csinálni, hogyan lehet másképp hozzáállni a dolgokhoz, másképp gondolkozni. Nem mondom, hogy el vagyok ragadtatva ettől a MÁSTól, ezt igazol minden, a háborgós skype beszélgetések, vagy szinte akármi, ami kijön az agyam alól. Nehezen fogadom el ezt a MÁST, s nem tudok azonosulni vele, kivéve azokat a részleteket, amik ravaszul, észrevétlenül rámragadtak, vagy magukkal sodortak, nem tudom hogy mi a jó kifejezés rá. Úgy érzem minta bedobtak volna egy tintás tengerbe, amivel nincs is semmi baj, mert eluszok én ameddig kell, csak ne fogna meg a tinta, amikor kiszállok, legalább is ne annyira, hogy az otthoniak majd ne ismerjenek fel vagy hogy káros legyen. Néha úgy érzem ez a tinta rossz mechanizmukosat vált ki a testembe, olyan rekciókat, amiktől megijedek, hisz eddig ilyesmi nem volt, s nem csak az újsága ijeszt meg, hanem a lefolyása, s hogy nehezen lehet kigyógyúlni :) De remélem megtanulom kezelni ezeket a reakciókat, s kordába tartani, vagy erősiteni az immunrendszeremet. Talán ez a megfelelő megoldás. Está vagy Eszter, nem mindegy, hogy hogy hivnak. Felelősség, hogy megmaradok Eszternek, vagy Estának.

Tudom, hogy megszépül minden kellemetlne emlék, ha nem magától, akkor majd megmanipulálom az agyammal. Mondjuk arra igazán kiváncsi vagyok, hogy az egy hetes szemináriumok élménye hogy fog leülepedni bennem:D Amit bánom, hogy úgy érzem kevés időt töltöttem együtt azokkal akikkel együtt lakok. Nem akarok csak úgy eléldegélni velük, egy évig, hanem velük akarok, megismerni őket, kihasználni, hogy itt együtt vagyunk,s amikor elválunk nyitott ajtót hagyjak magam után s ők is bennem, habár rossz lesz. Bánom még, hogy soszor olyan szemét vagyok,válogatok az emberekbe, nem beszélek mindenkivel:)) nem vagyok az a mindenkivel kedves, minnél több emberrel barátkozó tipus. Ha érdekel akkor jó, de azért mert itt volt elöttem önkéntes vagy mert nem tudom milyen érdemei vannak, vagy nem tudom mi fűzi ehez a házhoz, helyhez, nem lesz semmi közöm hozzá :)) ugye milyen szemétláda vagyok? De jó érzés:)) Csak az, hogy ha belegondolok, s mondjuk majd ez az év után még idevetődök egyszer látogatóba, s kifogok még egy ilyen szemétládát mint, én fájni fog a hidegsége...

Ja mondom, nem tudom hogy hogy fogadjam el, hogy más állagba uszok, mint eddig. Úgy érzem sokmindenben más hozzáállást kéne tanúsitsak, nyitottabb kéne legyek, meg barátságosabb meg ilyenek. S mondjuk nem tudom, hogy ez a korral jár e(mármint hogy öregedem:)) ) vagy a tintához van e köze. Makrancos egy agyam van. S sokmindent meg kéne tanuljak, például tömeg elött beszélni, vagy a gondolataimat kifejezni normálisan, de ameddig ilyen nagy összevisszaság van a fejembe hogy lehetne elmondani egy mondatot a nem tudom nélkül. S zavar, zavar, hogy nem tudok sokmindent megmondani fekete fehéren, hogy nincs betonszilárd véleményem. Mondjuk pont ez ellen is harcolok, hogy ne legyen már dolgokról betokosodott véleményem, mert annyi minden van, ami azt mondja, hogy amit én látok az fekete, de ni mennyi szinből áll(vagy az a fehér?:)) nem, nem az a fekete). Ami megnyugtat, az az hogy van egy alapom, egy szilárd pontom, egy iránytűm :) Csak az zavar, hogy sokan ezt a viselkedésemet komolytalanágnak veszik, vagyis mindneki :)) Sekélységnek, kishitűségnek...én szeretnék megfelelni, szeretnék méllyülni, szépülni, de nem tudok:)) legalább is úgy nem, ahogy azt úgy érzem, hogy elvárják, úgy érzem, hogy nem lennék én akkor már vagy valami ilyesmi. Talán mégis meg fogok komolyodni, s határozott leszek... de akkor csalódni fogok magamba:)) Talán most sokan mosolyogtok magatokba, s arra gondoltok GYEEERMEEK :) még egy két év, s másképp látod...ugyanúgy mint én, amkor hallgatok valakit, s mosolygok, AZZAL atudommirőlbeszélszénistúlmentemrajtaezenmásistúlmentsabbólleszacserebogárhogyhogytehátmég egypárévsmegleszaz mosollyal. Ez a mosoly jó mikor az én arcomon van, de amikor a másén....

ez az év ilyen előleg a nagyok életéből. Mintha körvonalozódni látnám a jövőbeli kapcsolathálózatom :D

bocsi, hogy őnző vagyok, s úgy irom, hogy ködösitek, de jobb mint a nyers igazság, vagy amit én annak gondolok:P érzem, érzem van egy buktatója ennek a gondolkodásmódnak( nem a ködösitésnek, vagy talán éppen annak), de mi az, s hogy elbukok e, hogy kötelező e elkukni azt nem tudom :)