munka munka...időőő hol? hol?

Na ez öli meg az idegem, amikor eltöltök órákat itt, hogy beírjak valamit, s akkor kitörlődik. S épp arról írtam hogy milyen kevés időm van, milyen drága erre meg pocsékba megy. S nincs is kedvem még egyszer beírni.
Akkor most inkább csak tőmondatokban elmondom a lényeget, nem díszítem ki.
Szóval arról van szó, hogy volt egy "Schulungunk" a múlt pénteken. Három tortát kellett rajzolni az időbeosztásunkról. Otthon, itt és ideális. Nekem kiderült, hogy itt kevesebbet alszok, kevesebb időm van Istenre, magamra, a barátaimra. Az otthoni sulizást és tanulást itt kiteszi, vagy még több is a munka.
Meg kell tanuljam beosztani az időm. Nem tudok sok mindent kezdeni magammal, mert nem ezzel az időbeosztással vagyok megszokva, hogy sokba szabdalják a napomat. Otthon voltam a suliba s kész. De itt befejezem az egyik helyen, kis szünet, másik hely. S nincs morálom pl. ebédszünetbe semmihez se nekifogni,mert "mindjárt kell menjek", s nem szeretem félbehagyni, amit elkezdtem. Még annál is inkább, hogy 1 re kell menjek ebédelni. Így, ha elő kell készítsek valamit marad kedd, vagy szerda délelőttre, de van amikor oda is bekerül egy kér kötelező tennivaló. A péntek és csütörtök esték a legesélyesebbek, hogy ha valami megbeszélő van,s az itt nem megy ritka számba. Pedig azokon a napokon mindig ki vagyok dögölve a munka után.

Az idő itt is nagyon megengedett. Mintha tavasz lenne. De engem bosszant, mert vissza fog jönni a tél, s akkor olyan rosszul fog esni, ha most elhiszem, hogy itt a tavasz.
Lassan mindenhol megtalálom önmagam, s ha ez megtörtént, akkor jól érzem magam. Mostanában úgy áll a helyzet, hogy a Domizielbe sokkal jobban érzem magam, mint Rauschwaldeba. Persze az sem lehet tökéletes, mert fenn kell tartanom az imigemet, vagy nem tudom hogy mondják. Hogy legyek olyan is, mint ők, de ne is tartsanak magukkal egyenrangúnak, mert én munkatárs vagyok. S ez a fiuknál lenne a legfontosabb, mert vannak ott 17 éves körüliek, s jó lenne, ha nem egy potenciális barátnőt látnának bennem, hanem felettesükként tisztelnének, s ennek ellenére mégis úgy éreznék, hogy velük egyenrangú vagyok. Mindenhol meg kell állni, s mindig van amin dolgozni :) s közben néha az álmaim felforgatják az életemet :)