Most megint ott tartok, hogy júúú de vagány:))
hálás vagyok, hogy végre túl vagyok a mai napon. Volt egy ifi-istentisztelet, s annyit készültem rá, a dekorációt míg megcsináltam, no meg a zenecsapat. Végül  is minden elkészült időben, s állítólag a zenecsapat is jobb volt, mint múltkor(mee akkor én nem voltam benne:P :)) nem azéé, de ezt nem hagyhattam ki).
hálás vagyok, hogy beszélgettem ma reggel a német Annával, majd együtt imádkoztunk. Ez volt a második alkalom itt, hogy csak úgy együtt imádkoztunk, s szerintem jó dolog, ilyenkor "muszáj" egy imádságot rendesen végigmondani ámenig, már csak ezért is :)
hálás vagyok, hogy valami mindig történik, egy beszélgetés, együtt eltöltött pár óra a WGvel (Wohngemeinschaft= lakóközösség,azaz mi 7en), ami feltölti az elemeimet, mikor le vannak merülve.

például voltunk a tegnap Síelni:

Amiért most stresszelem magam: össze kell állítsak egy szöveget a Power Point bemutatóhoz szerdáig, mert akkor lesz a Romániaibeszámoló est. Ugyanarra az estére Gáborral előkészítünk egy táncot(ma volt az első próba), s szeretné ha egy éneket is elénekelnék, s ő hegedül. Közben dolgoznom kell, én fogom ezen a héten az áhítatot tartani a kölköknek, egész héten agyaltam, mégsem tudom igazán a tutit:D 

Csütörtökön újra szemináriumra utazom, s addig még Luiseval elő kell készítsünk egy áhítatot a vakációs gyereknapokra. Mivel ha visszajövök, nem lesz annyira időnk rá. Mert egy hetet tart a szeminárium. Jövő csütörtökön hazajövök, pénteken újabb Schulung,aztán megbeszélő, szombaton nyolctól háromig "kaláka"(itt a Wartburga dolgozunk, a múltkor takarítottunk), 3 tol sí nap megbeszélő a gyerekekkel, 5 tol zenecsapat 1 próba, 6 tol zenecsapat2 próba :)) vasárnap még szabadnak tűnik :)) de nem biztos, s hétfőn, már el is kezdődnek a vakációs gyereknapok. Na, s még ezen a héten szerdán még fogorvoshoz is megyek:)) és még szerda estére a Románia támogatóinak kürtös kalácsot is sütünk, s ja most jut eszembe, valamelyik nap hozzák a sütőt, de már nem tudom melyik nap:)) inkább nem sorolom tovább a programom. :P Olyan mintha a suliba egy sűrű hetem lenne, csak ez soha nem ér véget :)

na fogjak mán neki annak a Power Pointnak :)) amúgy most jöttem haza, háromtól.  Mikor lesz már hétvége??????

Hétfő

Ez a 4.5.6. osztályosok csoportja

ez az a híres puzzle izé, amit annyit magyaráztam, hogy kell csináljak. Találjátok ki melyikeket csináltam én:D

Uli Warnatsch, a főnököm. Vele vagyok mindig Rauschwaldeba. Nagyon sokat dolgozik, s belőlünk is a legtöbbet akarja kihozni. Néha úgy érzem kifacsar, de ehhez az évhez tartozik az is, hogy meg kell tanulni nemet mondani. De tisztelem  Ulit, meg szeretem is, csak néha idegesít, de mindenre van magyarázat.

A program része bibliaversek keresése, azért, hogy jobban tudjanak tájékozódni a bibliában. Ezt nem mindig csináljuk. Azt hiszem ez olyan végeztünkaprogrammaldevanmégidőnkprogram.
Már rég nem csináltuk. Aki az első kap egy csillagot. Ha összegyűjt 30-at eljöhet a DomiZielbe s annyi fagyit ehet, amennyit akar. (a 30ba nem vagyok olyan biztos)

Ő az egyedüli lány, aki szokott járni, sajnos.  A fiúk túlnyomó többségben vannak. De ő kemény csaj :) Büszke vagyok rá, nem engedi, hogy szivassák a fiúk. Charlotte :)

Ez egy olyan beöltőzősdi volt.S ő Peter. Okos gyerek, én mondom :)

Ő a két kúúúl fiú. Főleg, aki élesebb.

Na de, itt a kúúúlste:))

S ő a legszelídebb :) Kai

Hauskreis

Akik még Gáboron kívül látszanak a képen, mind voltak itt önkéntesek :)
sokat nevetünk, s valamikor sikerül az Igéről és Istenről is beszélni :) többnyire akkor, ha nincs ott mindenki.
Ez volna hétfő.

Kérdés: miért van nekem állandó evéskényszerem?? Ez rettenetes. Furchtbar...ezt a szót alig lehet kimondani

munka munka...időőő hol? hol?

Na ez öli meg az idegem, amikor eltöltök órákat itt, hogy beírjak valamit, s akkor kitörlődik. S épp arról írtam hogy milyen kevés időm van, milyen drága erre meg pocsékba megy. S nincs is kedvem még egyszer beírni.
Akkor most inkább csak tőmondatokban elmondom a lényeget, nem díszítem ki.
Szóval arról van szó, hogy volt egy "Schulungunk" a múlt pénteken. Három tortát kellett rajzolni az időbeosztásunkról. Otthon, itt és ideális. Nekem kiderült, hogy itt kevesebbet alszok, kevesebb időm van Istenre, magamra, a barátaimra. Az otthoni sulizást és tanulást itt kiteszi, vagy még több is a munka.
Meg kell tanuljam beosztani az időm. Nem tudok sok mindent kezdeni magammal, mert nem ezzel az időbeosztással vagyok megszokva, hogy sokba szabdalják a napomat. Otthon voltam a suliba s kész. De itt befejezem az egyik helyen, kis szünet, másik hely. S nincs morálom pl. ebédszünetbe semmihez se nekifogni,mert "mindjárt kell menjek", s nem szeretem félbehagyni, amit elkezdtem. Még annál is inkább, hogy 1 re kell menjek ebédelni. Így, ha elő kell készítsek valamit marad kedd, vagy szerda délelőttre, de van amikor oda is bekerül egy kér kötelező tennivaló. A péntek és csütörtök esték a legesélyesebbek, hogy ha valami megbeszélő van,s az itt nem megy ritka számba. Pedig azokon a napokon mindig ki vagyok dögölve a munka után.

Az idő itt is nagyon megengedett. Mintha tavasz lenne. De engem bosszant, mert vissza fog jönni a tél, s akkor olyan rosszul fog esni, ha most elhiszem, hogy itt a tavasz.
Lassan mindenhol megtalálom önmagam, s ha ez megtörtént, akkor jól érzem magam. Mostanában úgy áll a helyzet, hogy a Domizielbe sokkal jobban érzem magam, mint Rauschwaldeba. Persze az sem lehet tökéletes, mert fenn kell tartanom az imigemet, vagy nem tudom hogy mondják. Hogy legyek olyan is, mint ők, de ne is tartsanak magukkal egyenrangúnak, mert én munkatárs vagyok. S ez a fiuknál lenne a legfontosabb, mert vannak ott 17 éves körüliek, s jó lenne, ha nem egy potenciális barátnőt látnának bennem, hanem felettesükként tisztelnének, s ennek ellenére mégis úgy éreznék, hogy velük egyenrangú vagyok. Mindenhol meg kell állni, s mindig van amin dolgozni :) s közben néha az álmaim felforgatják az életemet :)

Igazi meglepetés

Ilyenben már rég nem volt  részem, s igazán jól esett. Véget ért a munka, de a fiuk nem akartak szótfogadni, s kimenni a teremből...pedig nekem be kellett zárnom, s már lejárt a munkaidőm, s még mindig vártam rájuk, hogy végre fogadjanak szót, de ők szándékosan cukkoltak, ez e kedvenc szórakozásuk most...és én siettem volna, mert meg voltam hivva egy szülinapra s még el kellet készüljek...egy negyed óra után otthagytam őket a saját felelősségükre..... Mit vegyek fel? Itt nem ajánlották sem a szekrényt, se a kisszéket, ezért rá kellett vegyem magam, hogy kipakoljam végre a hátizsákom, eddig se időm se kedvem nem votl hozzá, pedig már vagy két napja itt vagyok. Szedem, szedem ki a ruhákat. Minden ugyanaz, mint otthon, tudtam mit hoztam el s mit nem...a egyszer csak...mi ez????!!! Egy LEVÉL:) Halvány lilám sincs róla, hogy hogy került az oda...én pakoltam be a táskám, s egyész biztos ez nem volt még akkor ott....s nem is a tetején volt, hanem a közzepén...mondjuk van gyanúsitottam, de gratulálok, ez igazi meglepetés volt,nem számitottam rá egy inyuri pinyurit sem, s olyan jól esett :) még akkor rögtön széttéptem a boritékot, mert nem volt türelmem kinyitni, s elolvastam...s mint látszik volt értelme a levélnek ;)

Van egy furcsa dolog, amivel sokat vivódtam mostanában. Hova tartozom? Ha itt voltam, mind haza vágytam, de idealizáltam az otthoni  dolgokat, s ha idealizálsz elkerülhetetlen, hogy csalódj, ezzel én is igy vagyok, nem csak te, s mikor hazamentem, akkor meg mégsem éreztem hogy haza tartozom, sőtt inkább azt, hogy mindenből kiestem....nem tudom ki mikor kivel hol meddig miért,mondjuk nem ezt bánom a legjobban, meg nem is biztos hogy bármit is bánok...szóval nem éreztem többet, hogy haza tartozom, mármint itt nem a családomat értem, mega  rokonokat, hanem a közösségeket, az ifit, meg a volt osztályközösséget... Görlitzbe meg én nem akartam valahogy tartozni, ezt kell mondjam, mert ők éreztetik, hogy ide tartozok, ez az év a mienk, s befogadnak bennünket teljesen természetesen, akár a családi közösségeikbe, de én mindig hazavágytam, az otthoni közösségekbe.... s igy ez olyan két ló között a földön volt. 

Van, hogy úgy érzem, hogy letisztázódtak bennem a dolgok, most például: ide tartozom, s itt akarok lenni mindenestül, a szivemmel, a gondolataimmal, egész valómmal. Élvezni azt, amit csinálok, s ne mindent azzal a hozzáállással, hogy gyüjtök haza. Nem. Itt akarok lenni, figyelni az emberekre, velük együtt itt élni. Otthonosan mozogni Görlitz utcáin, németként gondolkodni, s magamat egy kicsit rendbeszedni. S most mintha minden szép lenne:) csak nem tudom meddig fog tartani. Nagyon örülök annak, hogy talán végre sikerült beilleszkedni a csütörtöki s pénteki munkahelyemre. Mostmár nem unalmas, hamar eltelik, s úgy érzem, hogy befogadtak, mondjuk ennek a leegyértemübb jele, hogy mind bosszantanak s cukkolnak. Mondjuk ez csak a fiukra érvényes. Lány nincs is olyan sok, de mindig hamarabb megtalálom a hangot a fiukkal, ha fiatalokról van szó.Nem tudom miért? Mert fiú testvéreim vannak? Vagy ne gondolkozzak ezen? Ne értelmezzem? Ne probáljak okot találni, vagy valamire visszavezetni? Inkább ne.  A nyelv úgy érzem jobban megy, annak ellenére, hogy most egy kicsit kiestem, de talán leülepedett, mondjuk úgy érzem sokat felejtettem is. S nagy haladásnak vélem, hogy ma nem találtam halálosan unalmasnak, a szülinapot :) Ez már haladás kérem. 

most még úgy érzem magam, mint a Gyűrűk Urába, amikor a fehér Gandalf kiűzi Sarumant Rohan királyából, aki olyan öreg s beteg volt Sauron megszállottsága alatt. Legalább is, mind ez a jelent jut eszembe :D