mindgyá mindgyá elmenyek....

el szeretném mondani, hogy a következő kifejezés : "Nem vagytok normálisak" az abszolút pozitív volt tegnap este :)

Az úgy kezdődött, hogy mindenki össze vissza hazudozott nekem, és tiszta stressz voltam már, meg amúgy is stresszes voltam már egy ideje, mert nem tudok egy csomó mindent. És annyira várom már, hogy elmenjek oda és pontosan meg tudjam mondani, hogy mit fogok csinálni. Mert annyiszor elkérdezték kedvesen tőlem ezt, és én nem tudtam egy normálisat válaszolni rá. Erre biztos meggondolták rólam, hogy komolytalan vagyok, de ha nem értettem egész pontosan , hogy mit mondott a főnököm...Na szóval, ha megtudom az lesz az első dolgom, hogy közlöm veletek! :) Szóval voltam ifin, és tudtam , hogy egyesektől "örökre" el kellesz (hihihi) búcsúzzak, s már ezért is kicsit hülye kedvem volt(jaj bocsánat a kifejezésért, de ez a legjobb kifejezés arra, ha valakinek van más ötlete szóljon, mert kell változtassak a beszéd stílusomon(amúgy szerintem egy csomót fogok változni, majd kíváncsi vagyok hogy egypár hónap múlva hogy fogok írni)). Igen, s akkor ifi után azt mondták, hogy " Na elbúcsúztatjuk Esztert" (vagy valami ilyesmit ("Az elbeszélés nehézségei"), s akkor kívánhattam egy éneket, mondhattam pár esetlen szót (hogy hiányozni fogtok, meg visszajövök, meg ilyenek), ráadásul meggyőzően(ez a része már kevésbé sikerült)...utána kaptam egy group hug-ot. Egy picit laposnak és hidegnek éreztem az egészet, főleg, hogy utána egyesek, akikkel még vasárnap se fogok találkozni csak úgy elhúzni akartak, egy szó nélkül...Meggondoltam :pofátlanok...nem volt szép tőlem, mert addig addig szervezkedtek, hazudoztak (Erzsébettel az élén, meg az ilyen hozzám közzel álló személyek, mint Tesó, Tesó, Anna) míg elmentünk Erzsébettel gyalog (milyen dolog ez? az ünnepeltet gyalogoltatjátok, ti meg "motorral" mentek?) a bátyjához, kenőcsért, amit fel kell hígítani.:))     S akkor  olyan drágáák voltatok!!! Nagyon nagyon aranyosak!  S azért volt az első reakcióm az, hogy nem vagytok normálisak, mert szerintem ez a gesztus abszolút nem egy megszokott, normális, hétköznapi valami volt. És annyiraaa jól esettt!! (annak írom kiegészítésként, aki nem volt ott: MEGLEPETÉÉÉÉS : mindenki odajött ifiről, az "Áldjon meg téged az Úr.." című énekkel vártak, kajával és játékkal és sok sok szeretettel, éééés nagyon tetszett a dekoráció).Ja és amit kaptam, arról ne is beszéljünk. Megígérem, hogy minden szerdán lapozok csak és majd le is fényképezem a helyét meg minden. Majd meglátjátok!

most írok egy kicsit magamról: Szeptember 1,2,3 szemináriumon leszek. Bedobnak a mély vízbe, szerintem nem bírom ki sírás nélkül, de majd írok :)

éés még annyi, hogy naagyon jó érzés tartozni valahová, a mi kis ifinkbe tartozni:)

Szeretettel: Eszter