A hétvégén ezzel foglalkoztam:) Habár majdnem visszamondtam, hogy mégsem akarok menni, de nagyon megbántam volna. 

Ezt a kettőt én csináltam, s mérgelődtem, hogy miért nem tudok én varrógéppel varrni? Kézzel tudok gyorsan s ügyesen varrni :P mindenkit leelőztem,  s én büszke voltam magamra mikor csodálkoztak, s dédimamára hivatkoztam:D Mikor hazamegyek meg kell tanuljak varrni, s ha akkorra elmúlik a lelkesedés erőltetni kell :D 

Kaptunk új konyhát, és főztem levest, s szerették csak villával ették, voltam szemináriumon, de irtózok ha visszagondolok, s még jobban, ha arra gondolok hogy még egyszer kell menni, s fel fel melegedik a szívem, mikor érzem, hogy vannak igazi barátaim otthon, egy egy bátorító sor, egy levél az ágyamon, mikor hazajövök, s mikor kinyitom s kiesik belőle MARS csoki, repeső szívvel csak annyit tudok mondani, hogy nem vagy normális >:D< Jaj most jól esik ezekre a dolgokra gondolni, most mind jutnak eszembe amik örömet szereztek, mert most le vagyok zombulva, vagyis egy kicsit el van fáradva a lelkem, vagy a nem tudom mim, a létezésem. Már várom a tavaszt, várom, hogy süssön a nap, hogy ne legyen hideg a tetőn, vagy nyugodtan kinyújtózhassak a fák alatt, s ne kelljen féljek tőle, hogy felfázok a hóba. Várom legyen vége itt a vakációnak, s a napjaim megint úgy teljenek mint előtte. Várok...

hee igazad van Imola, pont most olvastam mit írtál a blogodra, hihi, nekem van kedvem hozzá:) Fásultság na ezt kaptam el egy kicsit, de nincs kedvem hozzá , én akarok pörögni, nevetni valamit valakivel együtt csinálni,de há mind le vagyunk itt fásulva :)) ma is volt kedvem a reggel bögyörgetőst sütni, há  nem elment mostanra a kedvem tőle? nem jó ez így héé :)