Begegnung

Mikor láttam utoljára? Mikor volt még meg? Hol vesztettem el? Körbejárom az öltözőt, a tornatermet, sehol semmi...csak a fülembe maradt kapcsoló fele. S egyáltalán hogy létezik, hogy az benne maradt, az hogy nem esett ki? Elveszett, pedig fontos volt, képvisel valamit. S most itt van újra a tenyerembe az elveszett , része is, s próbálgatom összerakni, de nem tudom...nem tudom mi baja...s nem tudom, hogy esett szét, hisz egyik része sincs eltörve, s mégsem tudom összeilleszteni. Hogyha lenne valami baja, ami miatt szétesett vissza tudnám most csinálni, de nincs semmi baja, mind a két része tökéletesen épp...Luise látta meg, hogy elveszett, s ő is találta meg...az ágyamba volt, az egész úton rövidnadrágba lassan baktattunk hazafele, szemeinkkel a járdát a havat erősen figyelve, hátha meglátjuk, s mikor már benn a házba se láttam a lépcsőkön felfele,s ott sem ahol a napomat eltöltöttem akkor feladtam, vagyis igazából már jóval előtte...de annál nagyobb volt az öröm, mikor megkaptam.

Kinek mi jut erről eszébe? S mitől függ, hogy reagálunk dolgokra, helyzetekre? Ami bennünk van, s amit nem is ismerünk igazán,az ott belül dolgozik s nem kispályás. Skizofrén állapot. Te azt hiszed bírsz dolgokat, közben az a valaki aki benned van még, gondolom A FENE NAGY ÉN manipulál 600 ba, s Te ha ezt nem veszed észre, akkor nem is tudom hol a baj:))
vagy egyáltalán baj van e. Nem tudom milyen válasz lehetőségek állhatnak fenn, ami nekem magamról beugrik az talán a naivság.

s mikor látod helyesen a dolgokat? Amikor benne vagy, vagy amikor egy idő után vissza gondolsz rá? Melyikre dolgozol rá? Vagy cselezzek? Dolgozzak rá most úgy, hogy amikor visszanézek úgy lássam majd, mint ahogy elképzelem hogy jó lenne ha úgy látnám, mint ahogy most szeretném, hogy amikor visszanézek úgy lássam.

-Run! Run! Jump! Pass!Strike! Good job!
- ja, ja...

(Begegnung- olyan találkozás, ami után valami megváltozik,hatással van az életedre, rád, befolyásol valamibe) .  Ki mindenki volt hatással rám abban, hogy most az vagyok aki vagyok? Milyen személyek voltak azok? Jók vagy rosszak voltak azok a változások, amiket ezek a találkozások kiváltottak? Kiválaszthatom e a személyt akivel "találkozni" akarok, vagy kijelölhetem e magam ilyen személynek más életébe? Olyan könnyű sokszor igent vagy nemet mondani, de az e az igazság? De ha mindent megkérdőjelezel, ha minden relatív, ha számításba akarsz venni mindent, akkor a végére odajutsz, hogy  egy mondatba legalább 2  szer előfordul a " vagy nem tudom" szöveg.

néha jól esik ilyen dolgokon gondolkozni, s néha kell, s a válaszok? a helyes válaszok?

s miért olyan fontos az embernek az, hogy beszéljen, beszéljen a gondolatairól az érzéseiről, akármiről? Miért nem tudja elviselni őket, úgylehet belebolondulna. vagy csak beszéljek az én nevembe?:D

nem filozófálok többet. most...

ilyenkor mindig eszembe jut a kedvenc képem. Még nagyon rég jelent meg  a KisTükörbe kivágtam, s otthon van,de olyan szívesen kiraknám ide,de nem találom elektronikus formába.
Egy kislány áll szembe egy szamárral, előrehajolva teljes erejéből üvölt vele, vagy neki, vagy rá:)) és a szamár csak néz rá... :) Tudok azonosulni a szereppel .
Halász Judit- Nehéz okosan szeretni

A hétvégén ezzel foglalkoztam:) Habár majdnem visszamondtam, hogy mégsem akarok menni, de nagyon megbántam volna. 

Ezt a kettőt én csináltam, s mérgelődtem, hogy miért nem tudok én varrógéppel varrni? Kézzel tudok gyorsan s ügyesen varrni :P mindenkit leelőztem,  s én büszke voltam magamra mikor csodálkoztak, s dédimamára hivatkoztam:D Mikor hazamegyek meg kell tanuljak varrni, s ha akkorra elmúlik a lelkesedés erőltetni kell :D 

Kaptunk új konyhát, és főztem levest, s szerették csak villával ették, voltam szemináriumon, de irtózok ha visszagondolok, s még jobban, ha arra gondolok hogy még egyszer kell menni, s fel fel melegedik a szívem, mikor érzem, hogy vannak igazi barátaim otthon, egy egy bátorító sor, egy levél az ágyamon, mikor hazajövök, s mikor kinyitom s kiesik belőle MARS csoki, repeső szívvel csak annyit tudok mondani, hogy nem vagy normális >:D< Jaj most jól esik ezekre a dolgokra gondolni, most mind jutnak eszembe amik örömet szereztek, mert most le vagyok zombulva, vagyis egy kicsit el van fáradva a lelkem, vagy a nem tudom mim, a létezésem. Már várom a tavaszt, várom, hogy süssön a nap, hogy ne legyen hideg a tetőn, vagy nyugodtan kinyújtózhassak a fák alatt, s ne kelljen féljek tőle, hogy felfázok a hóba. Várom legyen vége itt a vakációnak, s a napjaim megint úgy teljenek mint előtte. Várok...

hee igazad van Imola, pont most olvastam mit írtál a blogodra, hihi, nekem van kedvem hozzá:) Fásultság na ezt kaptam el egy kicsit, de nincs kedvem hozzá , én akarok pörögni, nevetni valamit valakivel együtt csinálni,de há mind le vagyunk itt fásulva :)) ma is volt kedvem a reggel bögyörgetőst sütni, há  nem elment mostanra a kedvem tőle? nem jó ez így héé :)